Miért mond egy anya olyat a (felnőtt) gyermekének, hogy ? Többi lent

#21

Milyen értelemben?

#25

Azért mert tudod az ilyen emberek sosem mondanak ki tényeket. Ahogy ő szokta mondani, "nem neked mondom, de vedd magadra". Legalább kimondta és én is tudtam, hányadán állunk. Tudod nagyon nehéz elfogadni, hogy a saját szüleid nem szeretnek. Ha ők nem szeretnek akkor úgy éled az életed, hogy senki és mindenkiben ellenséget látsz.

#22

Évek, évtizedek során, apám is olyan lett mint anyám. Anyám elmart mindenkit körülöttük, és ő ezt hagyta. Mikor anyám testileg és lelkileg bántalmazott, sosem állította le. (Megütött, mert azt mertem mondani nagyapám temetésén, hogy ne beszéljen ennyit hangosan /hogy mindenki rá figyeljen/, hagyjon gyászolni. Majd utána egy hónapig csenddel vert. Nem szólt hozzám, ha mégis úgy beszélt velem mint a kutyával. Elmentem egy rokonhoz, átjöttek, mert kellett nekik valami. Undorral rám nézett és elcsapta a fejét. Nem is köszönt. Meg se kérdezte, hogy haza megyek-e. 14 éves voltam. Erre a néném is csak annyit mondott, "hát tudod milyen".. Betétre kértem pénzt, hozzám vágott 1000ft. Apámnak könyörögtem, hogy vigyen el a közeli városba, mert itt már zárva a kisüzlet a faluban. Majd megint jött egy zárójelenet, hogy ő elmegy, itt hagy minket. Erre apám megmondta, hogy ha nem kérek bocsánatot /azaz nem alázkodom meg /, miattam hullik szét a család. Én alázkodtam meg a semmiért. Ez egy hónapon keresztül ment.)

Apám annyira hozzá nőtt anyámhoz, mert ő teljesen életképtelen lett mellette. Életképtelen itt ebben az értelmezésben évtizedek óta lusta, belekényelmesedett a semmibe. Bármi volt, minket hívogatott. Anyám kórházba került, egy zoknit nem volt képes felhúzni a lábára. Én istápoltam. Elromlott a hűtő, akkor egy hétig nem volt képes dönteni, mindenre az volt, majd ha anyád itthon lesz veszünk hűtőt. (Gondolhatjátok minden kárba ment...) Akkoriban a férjem volt a minden, neki külön főztek, külön mentek látogatni a kórházba, nekem semmi. Már ő is tisztán lát egy két dolgot. (...)

Mikor nekem lett volna szükségem segítségre, munka miatt otthon tartózkodtam volna, megint csinált anyám egy kamu vitát. Én akkor ott tönkre mentem. (kórházba kerültem, ráment a gyomrom, és szédültem napokig) Férjemnek olyanokat mondott, szó szerint, mintha egy utolsó senki lennék és nem a lánya (ezt a férjem mondta így), úszította ellenem. Én akkor egy szó nélkül eljöttem. Hülye voltam, mert azt hittem egy kicsit apámat érdeklem. A férjem hívta fel mi van!, mert én nem vettem fel a telefont. Gáz. 2-3 havonta felhívtam apám és mondtam neki mikor terhes lettem. Na, nagyot néztem mikor egy év után anyámmal beállítottak a szülészetre. Szóval anyám nélkül sehova. Ő megtiltotta neki gondolom, hogy eljöjjön hozzám. De lehet nem is akart..

Sok mindent tudnék mesélni...