Normális, hogy 19 évesen alig várom, hogy elköltözzek a szüleimtől?

Sokkal normálisabb, mint rigolyás szülő(k) miatt szenvedni a mamahotelben.

Én már tizenhat évesen mentem volna, huszonegy évesen sikerült. Az önálló életről csak annyit, hogy egy dolig ismerni az utat, és más dolog járni rajta. Kitartást és sok sikert kívánok hozzá!

19 évesen már hazaköltöztél egy kapcsolat után a szuleidhez. Kiscsaj, lehet velem van a baj, de szerintem egy picikét naív vagy, ha ez már a második elköltözésed. Normálisan most kellett befejezd a gimit. Az meg, hogy ilyen fiatalon túl vagy egy olyan kapcsolaton, amiben összeköltözés is volt, hogy is mondjam.... sok. Ami nem rossz dolog, de lehet a szüleid ezért akarnak visszafogni, mert tudják, hogy sok küszöb megéri a feneked, ha így haladsz. A háztartás vezetés meg a saját magad eltartása, önállóan na az nagy falat. Én is azt hittem, hogy nem nehéz dolog, de az. Pénzt beosztani, rezsi kifizetés, lakbér, kaja megvásárlása plusz megfőzése, ház rendben tartása, munka, társasági élet. Ezeket egyszerre kell vidd, szerintem meg a szüleid lássák azt, hogy nem vagy képes erre önállóan. De hát a cigán purdé is úgy tanul meg úszni, hogy bedobják a folyóba, ha kiúszik megmarad, hanem még van otthon.

11-es, ma 8:44-kort írt válasz lepontozottsága mutatja, hogy itt nem tudsz jót mondani. Amikor ilyen elköltözős vs otthon lakós sztorik vannak, akkor mindenki véresszájjal fröcsög, hogy el kell költözni, az az élet rendje, mindenki egy életképtelen szar, akinek nincs saját lakása 20 évesen stb. Aki nem úgy gondolja, az kap hideget meleget, Amikor meg az ember beírja, hogy 19 évesen normálisnak tartja, hogy valaki el akar költözni és mindenképp jobb, mint hosszútávon a mamahotelre hagyatkozni, akkor meg az a baj.