A legtöbben csak felnőttkorban kapnak diagnózist, és a legtöbb ember azután jön rá, hogy "óóóó, ezért ilyen meg olyan". Hát aztán?
Ha nem erősen autista, csak a szélén van, a környezetnek fel sem tűnik, hogy oh, ez autisztikus jel.
nov. 4. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
13/22 anonim válasza:
Én csak akkor könyvelném el annak, ha orvos is bizonyította. Nem egy ilyen "orvos" álltal készített facebookos kvíz szerint gondolja azt magáról. Na meg persze ha vannak olyan tünetei, amik bizonyítják, és nem csak képzeleg. Annyira ismerem a saját gyerekem, hogy tudjam, hogy vannak e gyengeségei vagy hasonlók. Amúgy meg ha az lenne, nem változtatna semmin szerintem. Ugyan úgy az én gyerekem .
nov. 4. 13:08
Hasznos számodra ez a válasz?
14/22 anonim válasza:
Nyilván voltak jelei, így megkönnyebbülnék, hogy kiderült, hogy nem az én nevelési hibám, hanem rajtunk túlmutató oka van.
nov. 4. 13:46
Hasznos számodra ez a válasz?
15/22 anonim válasza:
Azért sok válaszadónak (főleg a #8-nak) mondanám, hogy van egy olyan dolog hogy maszkolás, sok magasan funkcionáló autista (főleg a lányok) nagyon profin el tudják rejteni az autizmusukat, sokszor nem is teljesen tudatosan. Viszont ez rengeteg energia és megnöveli az autisztikus kiégés/autistic burnout esélyét, ezért az első javaslat az szokott lenni, hogy a maszkolást csökkentsék, elsősorban a családi környezetben. Azaz előfordulhat hogy diagnózis után "jóval autistábbnak" fog tűnni az adott személy, de nem azért mert rájátszik, hanem mert nem rak irreálisan sok energiát abba hogy elrejtse. (Vagy ha eljut az autisztikus kiégéshez, akkor pedig nem tud (annyira) maszkolni és azért fog úgy tűnni mintha rájátszana, de hangsúlyozom nem ez történik.)
nov. 4. 14:15
Hasznos számodra ez a válasz?
16/22 anonim válasza:
Ha jól alakult az élete és gyerekkorában sem voltak komolyabb konfliktusaink, akkor szimplán tudomásul venném. Ha viszont voltak olyan konfliktusok, amik betudhatók az autizmusnak, akkor viszont jó sok munkámba telne, hogy lerendezzem a lelkiismeretfurdalást magamban...
nov. 4. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
17/22 anonim válasza:
Szülőként mélyen elgondolkoznék, mit rontottam el, hogy nem vettem észre hamarabb.
"műbalhénak gondolnád és személyes sértésnek vennéd" Óóóó az én szüleim is ilyenek voltak. Műbalhénak gondolták a laktózérzékenységemet, csomószor ordibáltak velem ha nem akartam olyan kaját enni amiben van laktóz. A szerintük "műbalhémiból" az lett, hogy nem beszélünk.
30 vagyok. Bagatellizáld el nyugodtan a gyereked baját. Minek azt komolyan venni igaz?
nov. 4. 15:53
Hasznos számodra ez a válasz?
18/22 Metionin válasza:
Halmozódik a családomban, én is a spektrumon vagyok, csak az innenső szélén. Szóval ha akarnék gyereket, benne lenne a pakliban és nem lepődnék meg. Bár ugyanezen ok miatt szerintem észrevenném már kisebb korában, nem kellene felnőttként kiderülnie.
nov. 4. 21:16
Hasznos számodra ez a válasz?
19/22 anonim válasza:
Semmit. A kapcsolatunkon nem változtatna ez. De aggódnék, hogy az unokám nem lesz-e autista. Ha nagyon enyhén az, az még nem lenne baj, de gyakran ezek a rendellenességek generációról generációra egyre súlyosabb formában jöhetnek ki. Pl. egy felnőtt korban diagnosztizált, addig csak kicsit különcnek elkönyvelt, de az életben funkcionáló embernek születik egy olyan autista gyereke, aki harap, rúg, üvölt, szétveri a lakást és még segítséget se kapnak a magyar államtól. Vannak ilyen súlyos esetek is:
Az én szüleim nem akarják tudomásul venni. Szerintük csak bemesélem magamnak, a pszichiáter, neurológus szakorvos (több is) pedig össze-vissza írkál a lapra. Semennyire nem veszik figyelembe az igényeimet. A problémáimat nem értik meg. Eutanáziára gyűjtök Hollandiába. Nem csak ezért, de a családom hozzáállása is közrejátszik valamennyire.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: