Anyu demens (már rég nem szabadna egyedül élnie). Erős dohányos. A nejem rákos. Anyu folyamatosan bántó megjegyzéseket tesz mindenkire. Van megoldás?
Nekem is olyan megjegyzéseket tesz, ami miatt bárki mást az aszfaltba döngölnék (nem én vagyok agresszív, a megjegyzések erősek). Ha meglátogatjuk közel ül hozzánk, amiből adódóan ránk fújja a füstöt. Ha megkérjük, hogy ne tegye, akkor egy szálat a konyhában szív el, utána folytatódik minden előröl, mert "elfelejti", hogy megkértük ("Nem láncdohányos, mert nem az egyik szálról gyújtja a másikat, hanem öngyújtót használ"). A folyosón csak ő dohányzik, de utoljára már a folyosón lábadt könnybe a szemem a cigifüsttől.
Sokkal gyakrabban kéne látogatni, de ilyen körülmények között ez nem igazán megy. A nejemet nem szívesen hagyom magára, magammal vinni meg nem tudom. A tesóm hetente "tárazza be a gyógyszereit", amit általában kidob (amikor nem derül ki, hogy kidobta, tételezzük fel, hogy bevette). Már ő sem tudja magával vinni a férjét...
Próbálom meggyőzni, hogy költözzön valami otthonba, de dohányost nem fogadnak olyan helyen, ahova jó szívvel vinném, illetve a tesóm kézzel lábbal tiltakozik (széllel szemben meg nem mindent lehet csinálni)
8
Egészségügyi intézményekben nincs. A környékükön is 10m távolságban tilos.
10
Mert a demens ápolási otthonba kerül, az pedig egészségügyi intezmeny.
#14
Van kijelölt hely kórházakban is, odakint, szabadtéren, az épület mellett. Ma is jártam kórház területén, hát ott bagóznak a dokik, nővérek is, de a betegek is lejárnak, ha tudnak.
Minél előbb kell keresni neki egy bentlakásos intézményt. Vagy beletörődsz, hogy a rabszolgája leszel élete végéig. Nagyon más megoldás nincs.
Persze, ha valóban demens, nem csak utálod, mert nem úgy él, ahogy neked tetszik
És tök mindegy mit mond a testvér, vagy ő akar-e menni, vagy éppen mennyit lehet dohányozni a kinézett intézményben.
Az érzelmi hozzáállásom közömbös. A kérdés, hogy ilyen körülmények között van-e reális lehetőség segíteni.
A tesómmal többször tippeltünk, hogy tényleg ennyire problémás-e vagy minket vesz hülyére. Arra jutottunk, hogy teljesen mindegy, segíteni kell, amíg lehet.
Nem szedi a gyógyszereit, nem takarít (fizetünk neki takarítónőt), vagy eszik, vagy nem, de nasi mindig van körülötte. Vagy kimegy a lakásból, vagy nem (inkább nem). Az "én minden nap járok sétálni, de ma fúj a szél, süt a nap, meleg van, hideg van, nincs kedvem" (a kívánt rész aláhúzandó) formát használja.
A széke körül ott vannak az égett nyomok, hogy a cigarettát (parazsat?) leejtette. Sajnos ebből bármikor tűz lehet.
A többi az mindig is fennállt, csak a mértéke változott (na jó a gyógyszerei között mindig mazsolázott).
Ezt meg kell beszélned a tesóddal. Állj a sarkadra. Vagy az anyukádhoz költözik, és ápolja, vagy engedi, hogy intézetbe adjátok. Más megoldás nincs.
A megjegyzéseit meg tudom, ISZONYÚ nehéz elviselni, de gondolj arra, hogy neked van feleséged, fiatal vagy és erős, ő meg öreg és magányos. Ráadásul szegény nem tehet róla, hogy demens.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!