Anya miért csak a rossz jegyet veszi észre?

Nálunk is ugyanez volt, soha semmi elismerést nem kaptam.

Semmi baj, egy idő után megszoktam, hogy ne mondjak el semmit otthon, mert úgyis csak a lehúzás megy, meg a beszólogatások.

Az egyetemi eredményeimről vagy a munkahelyi dolgokról pontosan nulla infójuk van. Persze, érdeklődtek, meg kérdeztek - de nem az ő dolguk.

Talán ha nem abban növök fel, hogy észre sem veszik ha valamit jól csinálok, nem tartanánk itt. Persze az egész az én hibám ;) :D

Hasonló szituáció volt nálunk is itthon. A szüleim nagyon szigorúan neveltek engem, nívós iskolába irattak, kitűnő jegyek, nyelvvizsga stb. Akkor sokat haragudtam rájuk, mert amíg a barátaim buliztak, nekem otthon kellett tanulnom és ez a szigor még rosszabb lett, mikor barátom lett. Amikor elkerültem egyetemre és kikerültem ebből, akkor jöttem rá arra, hogy egy kis bulika még nem fogja lerontani a jegyeimet, de ha rontok, az sem a világvége. Ugyanis az ég világon senkit sem érdekelt, milyen jegy van a diplomámra ráírva.

Talán egyetlen egy előnye volt ennek az egésznek: hogy mivel mindig erős iskolákból jöttem és sokat tanultam, így a gimit és az egyetemet is sokkal gördülékenyebben vettem, egyetemen se szenvedtem annyit attól, hogy 100+ oldalakat kell megtanulni, mert már korábbról megszoktam.

Szerintem próbáld meg kijavítani azt a jegyet, mutasd meg anyukádnak, hogy érdekel téged az iskola, akkor hátha kicsit megnyugszik.

Ezt a kréta, meg fogadóóra..a szüleim akármennyire voltak szigorúak, a 12 évem alatt egyszer nem nézték meg a jegyeimet, sose voltak fogadóórán, a szülőire is úgy jártak, hogy összebeszéltek több szülővel, hogy akkor ki mikor megy és adják egymásnak az infót. :D Szóval attól, hogy a szülő szigorú, még nem evidens, hogy ezeket figyeli. :D

Sok sikert kívánok Neked a sulihoz! :)

Amit leírtál, abból pontosan kiderül, hogy NAGYON IS ÉRTED, miért viselkedik így veled, és hogy nem gonoszságból nehezményezi a rosszabb jegyet. Nincs mit tenni, IGYEKEZZ mindig jobbat szerezni. Ne legyen ok az egyébként nagyon is indokolt letolásra. Rajtad áll. Ilyen egyszerű.

Aki szerint ez azt jelenti, hogy nem szeret téged, az szégyellheti a mélységes mély butaságát! Ha nem szeretne, nem foglalkozna a jegyeiddel, sem a rosszal, sem a jóval ... Boldog lehetsz, hogy TÖRŐDIK VELED.

Fű de nem szeretnék a környezetedben lenni, te sztann, most már a többedik hozzászólásodhoz kommentálva kis betűvel! Benned annyi empátia nincs, mint egy hangyában! Egy macska empátiája a tiednek a sokszorosa! Márpedig az érzelmi intelligencia, miközben te épp butasággal vádolsz mást, egy embernek kötelező alapkészsége kellene, hogy legyen! Nem leszel jó ember attól, hogy legorombítasz egy elkeseredett tanácskérőt, sőt! Nagyon sőt!

Arra a kérdésre pedig nem tudsz válaszolni, hogy miért is olyan fontos, hogy mindig minden jegy kiváló jegy olyan tárgyakból is, amivel semmi terve nincs!

Olyanról érvelsz, 18-as, aminek köze nincs se a kérdéshez, se az én válaszomhoz!

- Nem vádoltam senkit órákig tartó példabeszéddel.

- Nem témája a kérdésnek a hanyagság, de egyébként ez ha nálunk előfordulna, nem szidnám a gyerekemet, hanem figyelmeztetném előre.

- Tőled nem félnek a gyerekeid, de te nem is vagy kötözködő, mint a kérdező anyja, és azt én nem is állítottam.

- Nem tárgya a kérdésnek a szükség esetén való segítség, a kérdés egész másról szól, de az igény szerinti segítséget nyilván én se tagadnám meg.

Az én anyám is ezt csinálta... Illetve mindig azokkal a barátnőimmel "versenyeztetett", akik valamiből jobbak voltak. Amikor 4-esnél rosszabb jegyet vittem haza, mindig megkérdezte, hogy "és az XY-nak hányas lett", hogy aztán még jobban leb@szhasson, hogy ha ő is meg tudta írni, akkor én miért vagyok ilyen lusta nyomorék... Amikor a barátnőim is rossz jegyet kaptak rá, akkor csak még idegesebb lett, és annyit mondott, hogy "nem érdekel másnak hányas lett, attól még neked ugyanúgy 2-es/3-as...".

Olyan szintre emelkedett nála ez az agybaj, hogy általános iskola kb. 3. osztályában kitalálta, hogy a barátnőm kézírása sokkal szebb, mint az enyém, és folyamatosan gyakoroltatott, hogy hasonlóan írjak, mint ő, végül 8. végéig minden füzetemből 2 volt, egy amiben órán írtam és egy amibe az egészet átmásoltam az ő által szépnek tartott írással.

Dicséret sosem volt, akkor sem, ha valamilyen tantárgyból csak 5-ösöm volt. Mindig csak azt látta meg, amiből nem voltam jó.

Az egyetlen amit csinálni tudsz, hogy nem veszed magadra. Ne neki tanulj, hanem magadnak. Ha rossz jegyet kapsz, majd kijavítod... a saját érdeked, hogy jó jegyeid legyenek. Egy normális szülő pedig nem viselkedik így, főleg ha alapból egy jó tanuló vagy... kíváncsi lennék, neki milyen jegyei voltak annak idején. Biztos nem csak jók. Az enyém bejátszotta azt is, hogy ő végig kitűnő volt mindenből. Aztán egyszercsak a kezembe akadtak a bizonyítványai, amiből kiderült, hogy nagyon máshogy volt, mint ahogy nekem előadta.