Milyen okok vezethetnek egy szülő-gyermek kapcsolat megszakadásához?

Apám agresszív, céltalan, munkanélküli, segélyes alkoholista volt. Eleve nem sok szeretni való volt benne. Ritkán jártam haza, akkor is csak robotolni "segítség" címszóval úgy, hogy már saját munkám, életem volt.

Egyszer meg is kaptam, hogy ha nem "segítek" értsd nem csinálom meg azokat amiket ő egész héten/hónapban nem végzett el, akkor ne is toljam haza a pofámat.

Így tettem, legközelebb csak a temetésére mentem.

3-as vagyok mondjuk anyám sem jobb.

Eleve nehezteltem rá, mert végig asszisztált az egész rémálomhoz amiben voltunk.

Felnőttként is maximum annyit vágott a fejemhez, hogy "te mindig is ilyen voltál" meg "rég túltehetted volna magad rajta". Ezek a mondatok nálam teljes elhidegülést hoztak.

Passzív-agresszív toxic anyuka, akinek soha semmi nem jó és ennek hangot is ad üvöltés formájában - vagy megsértődik napokra, ha nem az van, amit ő akar.

Dedó-szint, de mit csináljunk vele?

Szóval amint elköltöztem végre elvágtam vele minden szálat. Eleget hallgattam addig, hogy szr vagyok, és ennek változatai meg semmire sem viszem, hogy többé ne tűrjem.

Tízéve nem tudom, mi van vele, nem is érdekel. Apámmal ritkán beszélek - ő "csak" engedte anyámnak a verbális abúzust.

Nálam az, hogy úgy érzem nem számíthatok rájuk ha baj van, közben meg elvárják, hogy néhány naponta jelentkezzek, hogy mizu velem. Én kb havonta - kéthavonta tudom őket látogatni, de amikor kérdeztem ők mikor jönnek az volt a válasz, hogy most nem érnek rá, házimunka van stb. Gyerekkori sérelmek: Nem egyszer a hajamnál fogva rángatott anyám mert valamihez nem volt kedvem amihez neki igen. Apám sokszor "viccesen" alázott a rokonok előtt, de én nem értettem a poént.

Amióta felhoztam nekik ezeket, teljesen leüvöltötték a fejem, hogy majd megtudom ha gyerekem lesz. Apám néha megkérdezi mizu, meg leírja mi van vele, de anyámmal lassan egy hónapja nem beszéltem.

Őszintén ha beismerték volna, vagy csak annyit mondanak, hogy sajnálják, hogy így érzek, nem akartam volna megszakítani a kapcsolatot. De azok után, hogy ezeket elmondtam és még nekik állt feljebb, nem akarok velük beszélni.

Az én esetemben anyám mindig is bántott lelkileg, amibe csak tudott bele kötött. Leginkább azzal volt problémája hogy én elmentem apámmal nyaralni meg karácsonykor. Amikor pontosan tudta hogy egy évben háromszor láthatom csak mert külföldön élt.

Miután meghalt apám a családban a mamámmal lett szorosabb a kapcsolatom ezt sem nézte jó szemmel. Árulónak tartott aki az ő " ellenségével szóba állt."

Az utolsó csepp az volt a pohárban amikor nem tudta elfogadni az új páromat és a régi kapcsolatom végét sem, és elég durva húzása volt hogy az előző párommal tartson. Mindennek az lett a következménye hogy mostanra szóba sem áll velem nem is keres de én sem őt.