Anyám leszól a jövőbeli terveim miatt, és elbizonytalanodtam. Igaza van?

Anyád nem szeret, és nem is bízik benned. Most derült ki. Csak a kontroll van, ami nem szeretet.

Le kell válnod, teljesen, nagyon minimális kontakt és igenis azt csináld, amit szeretsz.

a multiknál olyan is van, hogy valaki 35 éves koráig gyári melós volt, aztán elvégzett valami egyetemen, és 40 évesen friss pályakezdő.

Orvosnál már láttam olyat, hogy 36 éves lett mire minden befejezett.

Még csak igaza sincs anyádnak, mert 37 évesen még van vagy 25 éved a munkádban.

Én csak annyit mondok, élethosszig tartó tanulás. Ma már ez teljesen megszokott, hogy az ember vált, tanul, képzéi magát, azt akarja csinálni, amit szeretne. Akár teljesen más irányba is változhat az érdeklődés, ahogy múlnak az évek. Régen megcsináltak egy szakmát, és abban legürizték az életet és ennyi. Ma sokkal rugalmasabb a világ, az emberek, merik azt csinálni, amit szeretnének. Én is folymatosan képzem magam, 39 évesen most kezdtem a mesterképzést, még babázok itthon, de miután vissztérek a munkahelyemre, egy idő után váltani szeretnék majd az új irányba.

Anyukám amúgy 40 évesen kezdte az egyetemet, tanár lett, előtte teljesen más világban mozgott, de ez volt az álma, amit anno a szülei nem engedtek neki. Végre azt csinálja, ami boldoggá teszi, és senki egy percig nem nézte ki. :)

Melleseleg 40-50 éves csoporttársaim vannak most levelezőn.

Szerintem ez pont olyan szakma, ahol mindig lesz szükség új emberekre, akár 20 éves, akár 40, akár 50.

Ha munka mellett dolgozol, akkor meg közben lesz további tapasztalatod is. És ahogy írod, már korábban is ilyen, vagy hasonló munkát végeznél.

Ha ezt szeretnéd, és van munkalehetőség és lehetőség a tanulásra is, akkor csináld. Ne anyukád döntse el, már rég nem vagy kisgyerek. Inkább jó, hogy valami, ami ennyire érdekel és tudod, hogy mit szeretnél.

Anyád idióta.

Dolgoztam eü-ben, röntgen-asszisztensek között. 40-50 évesen is jártak képzésre. Részint azért, mert így magasabb fizetési osztályba kerültek, részint mert érdekelte őket. Egyébként sem pályakezdők, mint ahogy te sem lennél az, hiszen ebben dolgoztál szülésed előtt.

Az egyetemen ott ültek körülöttem a 40-es, sőt, volt hogy 50-es szaktársak. Senki egy rossz szót nem szólt rájuk, sőt, kifejezetten imponáló volt látni, hogy vannak, akik ebben a korban is képzik magukat.

Anyudnak már pont 15 éve semmi köze ahhoz, hogy Te mit kezdesz az életeddel. Nem tetszik ez neki? Ok. És akkor mi van?

Nekem meg a sóska nem tetszik, mégsem szüntetik meg a termesztését.

Nem akarok édesanyádról véleményt formálni mindössze ennyi információból, de nagyon az a sztereotíp kép villant be, amikor tökmindegy mit csinálsz, kedves anyukának/apukádnak akkor sem tudsz megfelelni, mert úgyis csak beleköt és neki semmi sem jó, mert mindenben a hibát látja.

Remélem tévedek...