Mit tegyek ebben az esetben?

Apámmal sikerült összevesznünk az ingyenes jogsi lehetősége miatt. Személy szerint én még nem érzem magam késznek arra, hogy az utolsó évemben még a jogsira is fókuszáljak miközben azt később is megtehetném (most nem az a kérdés számomra, hogy ingyen vagy nem ingyen, ha valami nincs ingyen, de úgy érzem, hogy szükséges, azt beszerzem), és jelenleg még nem gondolom, hogy annyira halaszthatatlanul nagy szükségem lenne rá. Apám viszont mindig is akaratos volt, kiborult, hogy én erre miért nem jelentkezek, hogy ez hasznos, aztán sikerült összeveszni, mikor mondtam, hogy én nem szeretnék jelentkezni, a reakciója meg az volt, hogy az nem érdekes, mert én soha nem akarok semmit. Én azt nem értem, hogy miért nem tud inkább meghallgatni ahelyett hogy rögtön kiabálni kezdene, és miért nem kérdezte meg például, hogy én ezt miért nem szeretném, és ez az, ami a legjobban fájt a kérdésben és amivel engem is feldühített. Ez az én életem, és fiatalabbként már így is sok mindenbe belementem amibe egyébként személy szerint nem szerettem volna, most viszont már a saját véleményem szerint szeretnék cselekedni, nem az ő elvárásai szerint.