Bántott már annyira és olyan hosszú ideig az anyád, hogy egyszerűen azt érezted inkább pusztuljon el, mert másképp nem szabadulsz tőle?

Engem bántott az anyám hosszú éveken keresztül de bennem nem merült fel ez a gondolat. Felnőttként amint tudtam elköltöztem tőle, de utána eljött az a pont amikor teljesen megszakítottam vele a kapcsolatot.

Mert egyre durvábbak lettek a kirohanásai..

Volt ilyen, igen. Hosszú 10 év. Mivel kiskorú voltam, így a költözés nem volt opció. Apu meg reménykedett, hogy helyre jönnek a dolgok, így nem vált el. Amikor tudtam, nagyszülőkhöz menekültem, de ott sem tudtam állandóan lenni, megvolt a maguk baja (a szellemi- és testi fogyatékos nagynéném elég munkát adott nekik).

Már azon voltam, hogy ha ő nem pusztul, majd én. Végül (szerencsére) nem volt merszem megtenni.

Nála egy mentális betegség okozta azt a 10 év poklot, amit nem hagyott kezeltetni, illetve mikor hagyta, akkor is félre kezelték. Azóta megkapta a megfelelő kezelést, mostmár jól van, plusz azóta külön háztartásban élek. Így jelentősen javult a kapcsolatunk. El nem felejtettem semmit, de felnőve rájöttem, hogy nem az ő hibája volt, hogy beteg lett, bárkivel előfordulhat sajnos. Az, hogy az orvosok félre kezelték 10 évig, már más tészta.

De anyuval azóta jobb a kapcsolat, ha nem is egy ideális, tipikus anya-lánya kapcsolat, de mostanában egy rossz szavam nem lehet rá.