Mit tehetnék ha már elegem van az alkoholista apámból de még nincs lehetőségem elköltözni anyagi okok miatt?

A történet a következő. 23 éves vagyok és autista. Apám nem nézte soha jó szemmel azt hogy nem vagyok olyan mint a többi normális gyerek. Mindig a kocsma volt neki az első, a család volt az utolsó helyen a listán. Nem volt támogató soha semmiben, elintézte mindig azzal hogy belőlem nem lesz semmi ilyen felfogással meg beszédkészseggel. Pszichiátriára is anyám vitt mindig. Nehéz helyzetekben mindig segített, apám csak púp volt a hátunkon. Napi szinten hallgathattam a kiabálásukat. Sokszor sírva mentem el az asztaltól ebéd után. Volt olyan is hogy szülői értekezleten kezdett üvölteni meg okoskodni. Általános után elkezdett megváltozni """pozitívabb""" irányba, annyi különbséggel hogy a tablettás bort letette. Zugivóvá akkor kezdett átváltani mikor leüvöltöttem a fejét egy veszekedés után. Provokálta anyámat nővéremék előtt is amit már nem hagytam szó nélkül. Nem bírtam tovább hogy ne merjek neki visszaszólni. Azóta felszabadultabb lettem lélekben hogy kimondhattam amit gondolok. Azóta bármikor visszaszólok neki ha engem vagy anyámat kezdi el basztatni. Hülyének néz mindkettőnket, azt hiszi ő szarja a spanyolviaszt meg hogy ő nem hibázik sosem. Szombatonként fél vagy csatakrészeg mert nem kell olyankor menni dolgozni. Annyival még jobb a helyzet hogy hétköznap nem ihat mert szondáztatják a munkahelyen. Ma is ez a helyzet hogy már fél 10-kor már be volt rúgva. Összeségében annyit hogy utálom apámat és hányok tőle, gyomorideggel vagyok otthon. Sírban sokkal jobb helye lenne, csak ez nem történt meg sajnos. Nincs olyan szerencsénk, a szar sokáig eláll. Anyukámmal fellélegeznénk. Nyugodtabb életünk lehetne nélküle.