Mit tegyek hogy anyám normálisan beszéljen velem?

Főleg régebben csinálta ezt és rendszeresen kikészített vele. Most újra elkezdte de nem tudom meddig tűröm még. A legkisebb/meg nem történt/lényegtelen dolgokért ordibál velem. Régebben jól bírtam. Csöndben végighallgattam aztán egyszer csak abbahagyta. Mindig csak utána sírhatom el magam mert ha meglátja hogy sírok azt fogja mondani, hogy sajnáltatom magam és az még egy ok hogy ordibáljon. Közbeszólni ilyenkor lehetetlen. Csak feljebb emeli a hangját és azt ordibálja hogy ne ordibáljak (teljesen átlagos, nyugodt hangnemben szólok ilyenkor de ki se lehet hallani a folytonos kiabálásától). Nagyon rosszul esik amit ilyenkor művel és sosem kér bocsánatot. Talán az bánt a legjobban hogy utána sem veszi észre magát és szerinte ez tejesen okés és mindenért csakis én vagyok a hibás. Ráadásul az ilyen semmiből kitörő dührohamait is rám keni, hogy elrontottam vele a napját. Mégis mit tehetek ilyenkor? A legjobb az hogy csöndben végighallgaton (habár néha baromi nehéz végighallgatni amiket mond rólam), de eddig is ezt csináltam és így is rohadtul fáj. Az sem opció hogy miután lenyugodt megpróbálom megbeszélni vele