Mit tegyek, hogy normálisan beszéljek velük?

Hát hallod nem vágom de a szüleid felneveltek etettek gondoskodtak rólad x évig azért gondold már magad a helyükbe mien szar lehet nekik h a gyerekük így beszél.

Nekem szarul esne ha a szülőd lennék csak gondold ezt és normális hangnemmel is menni fog hidd el :)

Ismerem és átérzem a helyzeted!

Legfőbb dolog, hogy ismételgesd magadban: ha ideges vagyok is szépen beszélek a szüleimmel, mert sokat köszönhetek nekik... És mikor ismét ilyen szituba kerülsz eszedbe fog ez jutni, és még esetleg időben le tudod állítani magad. Nem megy ez egyik napról a másikra, de lassan is látható eredményhez jutsz majd. Tapasztalatból mondom!

Sajna én is ilyen vagyok, de 23 évesen már kordában tartom az indulataimat.

Én azt csináltam, hogy mikor idegbajos voltam, mondtam anyunak, hogy bocs, de ideges vagyok. Aztán jött a mert..., és szépen elmeséltem neki, hogy mi húzott fel. És aztán el is múlt a düh. De ha nem akarod elmondani neki, kérj tőle bocsánatot, hogy nem beszélgetsz vele egy darabig, vonulj el a szobádba, és egyél valamit. Az engem általában megnyugtat.

Nem tartom jó ötletnek, hogy állandóan beleérezz mások helyzetébe. Néha kell öntudatlanul dühöngeni, csak ezt magányosan, a szobádban tedd.

Anyád tök normális, sőt, talán túl - bocs- puhány, hogy nem vág szájon. Biztos megérti, hogy egy kis nyugalomra van szükséged. Tudja ő, hogy ki fogod nőni.:)