Ez lehet apakomplexus? Érdemes vele pszichológushoz mennem ? 19L

Szóval. Nekem apukám alkoholista. És bár nem rendszeresen bántalmazott csak amikor egykét sörnél tobbet ivott vagy nagyon részeg volt, viszont ilyenkor nagyon. Én szeretem apát és soha nem haragudtam rá, csak egyszerűen nem bízom benne, és félek tőle. Amikor józan akkor többnyire a garázsban vagy lent a műhelyben dolgozik a biciklin vagy motoron. Amikor velünk van akkor meg gép előtt ül és híreket olvas meg filmet néz. És egyszer nagyon megvert Amikor este 8 után fürödtem, nem vettem észre hogy későn van, és akkor azt mondta hogy bárcsak meghaltam volna, bárcsak megfojtott volna miután megszülettem, és nem tudom megfogalmazni, de akkor valami belül nagyon eltört bennem. És amikor meglátok egy olyan apukát aki szereti és foglalkozik a gyerekével, egyszerűen csak összeszorul a szívem és mindig szomorú leszek. Mert hiába vagyok már fiatal felnőtt, mégis úgy érzem nem volt apukám, csak fizikailag. Azért én jó embernek tartom apát és szeretem mert sokszor elvitt családi programokra és együtt voltunk, meg néha foglalkozott velünk de mégis van bennem olyan hogy szeretnék egy olyan apát, akitől nem rettegek, akitől nem félek, akit ha megölelek akkor biztonságban érzem magam, aki nem lealáz a külsőm miatt és nem szégyenit meg, olyan apát akinek tudok beszélni magamtól hogy milyen a suli, a barátaimról, félelmeimről, meg az érzéseimről és bízhatok benne. Olyan apát akivel elmehetek apa lánya programokra, nem tart lelkiterrorban hanem szeret engem és sosem bántana. És olyan gáznak érzem ezt, olyan mintha belül még mindig kislány lennék. És én már soha nem leszek gyerek és soha nem fogom átélni ezeket a dolgokat, de mégis vágyok rá pedig tudom hogy már nem kéne. De mindig kíváncsi voltam milyen lenne egy olyan apát megolelni akiben megbízok és felnézek rá. És ugye vallásos család vagyunk, anya félt apától elválni. Egyszer volt nálunk a gyámügy de akkor is úgy éreztem meg akarom védeni apát szóval hazudtam.