Hogy jössz ki a szüleiddel, milyen a családod?

Az én apám nárcisztikus, elváltak a szüleim. Szeret engem meg minden, de nem veszi észre hogy magát mennyivel jobban. Ennek megfelelően alig támogatott az egyetemen, azt anyám csinálta meg három műszak mellett. Adott havonta ilyen 20 ezer forintot néhány éve, és emlékszem egyszer majdnem elkéste a vonatát (lett volna másik 1 órán belül) és inkább eltaxizott 5 ezer forintot, és tök természetes volt neki. Én meg egy évben egyszer taxiztam, akkor is leginkább 4-en szétdobtuk az árát.

Mostmár van egy unokája tőlem, akit alig látogat pedig lenne alkalma rá, és mikor hoz neki valami ruhát olyan csinadattrát csinál belőle mintha egy kocsit hozna ajándékba. Pedig még a távolabbi rokonaim is adnak egy ruhát csak úgy mert erre jártak.

Tízéve nem beszélek a szüleimmel, és a családom nagyrészével.

Ha beszélek is, akkor semmi személyes információt nem kapnak rólam. Semmi közük az életemhez.

Abból a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy szüleimmel, testvéreimmel jó a kapcsolatom, szeretjük egymást. Tudom, ha senki másra nem is, de rájuk számíthatok bármikor.

De ez nem jelenti azt, hogy nincs bennem fájdalom pár dolog miatt.

Pl. apu alkoholizmusa és még sorolhatnám.

Leírtad apámat szó szerint.

Hogy jövök ki vele? Nagyon jól, amióta nem beszélünk😅

Apam 62 eves, 39 eve van egyutt anyammal.

Ha mintahazassagra gondolok, nem az ovek, ami az eszembe jut. Vilageletemben uvoltoztek egymassal, martak egymast. Apam kokemeny alkoholista, a mai napig, anyam meg mindenbe beleszol, mindent lefikaz.

22 evesen koltoztem el otthonrol (hamarabb nem tehettem meg) aztan a covid kezdeten vissza 4 honapot, ami maga volt a pokol, de azota (4 eve) kulon toluk, es ha minden kotel szakad, akkor sem koltoznek vissza. Batyam veluk lakik, az elmondasa alapjan minden ugyanolyan, mint amikor meg otthon eltem, semmiben nem valtoztak, csak rosszabbak lettek.

Valahol faj, mert 3 hetes a kisbabam, es remeltem, hogy mivel nagyszulok lettek, osszekapjak magukat, de bilibe logott a kezem.

apukám 3 éves koromban meghalt.

4éves voltam, amikor nevelőapám hozzánk költözött.

Kb egész gyerekkorom a megfelelésről szólt.

Ha nem úgy néztem kb ahogy ő gondolta, már kaptam a verést. Így folyamat csak az volt bennem, hogy megfeleljek neki, ne verjen el.

Kamaszkoromban a verések elmaradtak. Nonverbálisan kaptam. Te semmire nem vagy jó, te mindenhez hülye vagy, te senkinek nem fogsz kelleni... stb...

középsüli után tanultam tovább. Mellette csináltam a nyelvvizsgát, dolgoztam, otthon igencsak besegítettem. Mégsem volt elég neki. A pénzem elvette, mert én azzal sem tudok bánni... lépni nem tudtam.

23 évesen tudtam lelépni otthonról.

Anyám minden alkalommal végig nézte ezt. Sosem állt mellém, sosem védett meg.

32 vagyok. lassan 8 éve nem beszéltem velük.