Apám vajon szexuálisan abúzált vagy csak félre értem?
Nehezen tudom eldönteni, hogy apám gesztusai gyerekkoromból szexuális töltetűek voltak-e vagy csak félre értettem, de egy csomó ilyen a mai napig kísért.
Alapvetően terhelt, traumatizált gyerekkorom volt, az emlékeim is iszonyat homályosak.
Az első emlékem 2-3 éves koromból származik. Anyukám a napi tisztálkodási rutinként tisztította a nemi szervem. Az ágyra fektetett egy fültisztítóval csinálta. Ebben alapvetően semmi rossz nem volt, viszont ott állt mellette apám, aki a nemiszervemet bámulta, nem vette le róla a szemét, belőlem pedig ez az élmény egy iszonyat erős szégyenérzetet váltott ki. Valahogy tisztátlannak éreztem magam és kellemetlennek a helyzetet. Ezt valahogy egy kisgyerek nyelvén interpretáltam anyukámnak, aki többé nem csinálta inkább. Innentől ha erre gondolok akkor már óvodás, kisiskolás emlékképek jönnek. Egy kicsi garzon lakásban laktunk, nem volt saját szobám. Viszont ő minden alkalmat megragadott arra, hogy meztelenül lásson. Ha reggel iskolába készültem 6-8 évesen ő ott állt és a nemiszervemet bámulta (kimondottan oda nézett) minden reggelt és esti fürdést kínosnak éltem meg emiatt. Egyszer mellette feküdtem (szintén 6-7 éves lehettem) és megkérdezte átkarolhat-e úgy, hogy a combom közé teszi a karját. Nem engedtem neki. Rendszeresen paskolta a fenekemet pusztán “játékból” ezt még felnőtt koromban is csinálta amíg nem költöztem messzire és nem jutottunk oda, hogy nagyon ritkán találkozunk. Egyszer olyan 12 éves korom körül arrébb csúszott a keze és konkrétan ott “paskolt” meg ruhán keresztül. Ekkor elkezdtem üvölteni vele, hogy normális-e, ö meg úgy csinált mintha véletlen lett volna és csak a fenekemet akarta volna megpaskolni. Anyámat sem értem ezzel kapcsolatban. Rendszeresen megesett hogy ha vele fürödtem 10-11 évesen (ezt soha nem éreztem kínosnak) beültette mellém apámat amitől undorodtam. Hiába mondtam hogy nem szeretném, ezt valami ártatlan, intim családi programként értelmezte és azt mondta ne közösítsem ki. Amikor pedig megkaptam az első melltartómat megmutatott benne apámnak hogy milyen nagylány vagyok. Apám még tini koromban 13-16 éves korom között is folyton bejött amikor fürödtem. Ott vizelt mellettem, közben nézegetett. Szerintem már kicsi koromban rosszul reagáltam ezekre. Folyton szexuális töltetű játékokat játszottam, mutogattam a testem (2-3) évesen. Tinédzser koromban mindez abba csapott át hogy nálam sokkal idősebb férfiakkal bonyolódtam kétes viszonyokba. A mai napig nincs olyan nap hogy ne gondolnék ezekre. Közben “valódi” explicit molesztálásról nincs emlékem, csak ilyen sunyi “úgysem veszem észre, úgysem emlékszem majd rá” kísérletekről. Persze őszintén azt sem tudom kizárni hogy megtörtént ez is, csak a tudatalattim próbál megvédeni. Mit gondoltok erről? Ez szexuális abúzusnak számít?
Fú, hát ez elég kemény. Én arra tippelek, hogy igen, annak számít.
Én fürödtem együtt apummal (nő vagyok én is) piciként, soha nem bámult és nyúlkált "kényes" helyekre, ezek nekem kifejezetten szép emlékek.
Téged viszont szégyenérzettel tölt el, azért ez sokat elmond.
Mikor elkezdtem kamaszodni, eszébe nem jutott volna bámulni öltözködés közben (mondjuk nekem volt saját szobám), vagy bejönni a fürdőszobába, mikor meztelen voltam.
Pedig sosem voltunk egy "prűd" család, amíg kisgyerek voltam simán mászkált előttem meztelenül (anyu is), de ahogy elkezdtem nőiesedni, ez megszűnt.
Amúgy nekem is volt, hogy a fenekemre paskolt, ha mondjuk útban voltam (amúgy anyukám is), de ebben nem volt semmi szexuális töltet.
Ha viszont te így érzel, akkor nálatok valószínűleg nem így volt.
Szerintem keress egy jó szakembert, akivel ezt feltárhatjátok. Amúgy ajánlanám ilyen esetben a hypnoterápiát, ilyen esetben (gyerekkori, elfolytott emlékek) az a leghatásosabb szerintem.
Nem érted félre.
Apukád abuzalt téged, és anyád pedig társ volt benne.
Remélem nem tartod egyikkel sem a kapcsolatot.
Abuzált, igen, annak számít. Sajnos ez valahol még aljasabb is, mint az egyértelmű bántalmazás, mert letagadható, nem tudod számonkérni, sőt még te leszel a hibás, ha fehozod.
Édesanyád nem biztos, hogy értette a helyzetet, de ha így is van, akaratán kívül is bűntárs lett ebben a helyzetben.
A tüneteid is jellegzetesek (magamutogatás, idősebbekkel való kapcsolat…).
Az egyes jót írt, pszichológus segít és később esetleg hipnoterápia egy leinformálható, tapasztalt szakemberrel.
Nagyon sajnálom!
Sokszor az ember érzi, hogy ami történik rossz érzéseket kelt benne, érzi az igazságot, kicsi gyerekként is, de nem meri megfogalmazni magának, hogy a szülők abuzálják, mert tőlük függ a túlélés, es azt belátni nagyon ijesztő lenne!
Pedig pontosan érezted mi folyik, szegénykém, nagyon sajnálom! Kiszolgáltatva 2 monstrumnak.
Jó hogy eltelt és vége van! Az agyad biztos sok mindent törölt is, hogy egészséges maradj!
És látod te cipelted az abuzáló helyett a szégyent ! Ne viseld tovább, nem a te szégyened!
Sokszor az ember nem is abuzust szégyelli annyira, mint inkább hogy olyan semmi emberek voltak a szülei, utolsó söpredékek. Inkább ez okoz gondot ezeknek az elmesélésében.
De nem tartozik senkire!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!