Miért veszi meg a cigit anyám az apámnak, ha aztán veszekszik vele, hogy szokjon le a dohányzásról? Tényleg én vagyok a szemét, hogy nem vagyok hajlandó elmenni cigiért?

Léccci-lécci ne kerüljek már eü kategóriába, ha a családomról kérdezek. Köszi-puszi.

Mind a kettő szülőm láncdohányos amúgy. Anyám mondjuk jóval kevesebbet szív, mint a fater.

Apámnak vannak komolyabb egészségügyi gondjai, nehezen lélegzik, amin a túlsúly és a dohányzás, hát hogy is mondjam, nagyon nem segít. Igazából emiatt dolgozni se tud. A pontos problémát nem kötötték az orromra, de akkora a gond, hogy már attól liheg, ha fel kell ülnie az ágyban, vagy kimenni a konyhába, vagy a mosdóba. Ja meg azt tudom, hogy az orvosok azt mondták neki, hogy szokjon le a dohányzásról, meg igyekezzen már lefogyni, mert ez így rosszabb.

Anyám nagyon okosan kitalálta, hogy hát majd ő szépen, fokozatosan leszoktatja a fatert, kevesebb cigit vesz neki, ossza be azt egy hétre. Hát ez nem így lett. Ehhez képest ha elfogy a cigije apámnak, akkor anyám rögtön megy, hogy vegyen neki. Majd panaszkodik nekem, hogy ez túl sok, túl drága, meg veszekszik a faterral, hogy szokjon le.

Csak nem értem, hogy akkor minek megy el a boltba cigiért anyám, ha azt akarja, hogy a fater leszokjon. Apám magának úgyse tud elmenni és venni, hát a kapuig nem jutna el, annyira nehezen mozog. Rokona, akivel kapcsolatot tart, nincs, barátai tojnak rá, amióta ilyen állapotban van. Ha anyám nem megy el neki cigiért, akkor nincs más, aki megveszi neki. Ehhez képest apám kiejti a száján, hogy elfogyott a cigije, hozzon már neki valaki, akkor anyám megy is még aznap.

Én ezt százszor elmondtam, hogy nem kéne, ne ugorjon már anyám erre, ráadásul még aznap. Apámmal is beszéltem erről, elmondása alapján nem szeretné mostanában elhalálozni a saját kreténsége miatt, de csak nem változtat, mert "olyan jó érzés cigizni". Esküszöm tiszta hülye mind a kettő...

Valamelyik nap anyám felhívott, hogy ugorjak már el a boltba, gyógyszertárba, mert baleset volt az úton, áll a dugóban a busz, nem ér haza zárásig. Ja meg mondta, hogy kérdezzem meg fatert, hogy kell-e neki cigi, és ha igen vegyek már. Én erre megmondtam, hogy ok, kiváltom a gyógyszereket, bevásarolok, de én biztos, hogy nem veszek cigit, pláne nem az apámnak. Kiakadt, mondta volna a magáét, én ráraktam a telefont, hogy engem ez nem érdekel. Oké, elintéztem mindent, kivéve a cigit.

Anyám este nyolcra ért haza, fater mondja, hogy neki kéne cigi, mert hát másnap nem lesz mit szívni. Anyám meg erre nagy puffogva elmegy a dohányboltba, és még én voltam a kcsög a szemében, hogy alig ért haza, már mehet is boltba, mert én nem mentem el. Apám is, basszus, nemhogy úgy lett volna vele, hogy jó, egy napot kibírok, hát az a szerencsétlen most ért haza, fáradt, ideges, nem ugráltatom, de neeem. Anyámat meg végképp nem értem, hogy mi a frásznak ment el.