Önbizalom romboló szülők?

Apám ilyeneket mondott:

Soha nem viszed semmire.

Soha nem lesz semmid.

Senki nem lesz belőled.

Soha nem lesz házad.

Neked soha nem lesz olyan házad, mint nekem.

A fehér bőröm miatt hófehérke voltam, a fogaim miatt csorba csík, a szemüvegem miatt pápaszemes. Amíg vasággyal 40 kg voltam addig girhesnek nevezett, amikor elkezdtem normális szintre hízni már elhordott kövérnek.

Mindeközben ő 10+ éven át munkanélküli alkoholista volt aki végül elpusztult.

Anyám sem volt jobb, bármi nem tetszett neki azzal jött, hogy "olyan vagy, mint apád". Ami nálam amolyan olaj a tűzre kijelentés volt.

Aztán felnőttem és leszarom az egészet. Lett egy kis lakásom, vannak barátaim, kapcsolataim, párkapcsolatom, autóm, hobbim. Tulajdonképpen egy egészségesen átlagos ember vagyok. Ha apám élne biztos elmondaná, hogy nem vittem semmire, de én vagyok életben és nem ő :D

12.

Detto, legalábbis hasonló az anyám, apám.

Össze sem lehet hasonlítani az életem és az eredményeim a övéikkel.

És nem azért jutottam többre, mert a szüleim voltak, hanem annak ellenére.

Kérdező!

Válaszolj már, mitől ekkora pofájú, pökhedni az anyád?

"És nem azért jutottam többre, mert a szüleim voltak, hanem annak ellenére"

Ez nálam is így van. Azt hozzá tenném, ha a sikereimről volt szó akkor apám azt mindig saját magának tulajdonította. Akkor érdekes módon hirtelen az "ő gyerekei" lettünk.

Eleve megvolt, hogy ha neki nem tetsző dolog volt akkor "anyád gyereke vagy" ha neki tetsző akkor "apád fia".

Mások azt mondták, hogy büszke ránk, de valójában magára volt büszke. Mindig azt hangoztatta, hogy mi az ő gyerekei vagyunk, ő "csinált" minket. Azaz bármi sikert elérünk az csak és kizárólag azért van, mert az ő f_szának termése vagyunk :D

Ja és apámhoz hozzá tenném, hogy ő még azon a rettentő primitív és elmaradott gondolkodáson nőtt fel, hogy a FÉRFI az FÉRFIT nemz. Aki lányt, az nem is igazi férfi.

Folyton beszólt a rokonoknak is, hogy "neked csak lányod van" meg "két lányt csináltál".

Eleve ez a "csináltál" szóhasználat, mintha ez egy tudatos döntés lenne, hogy amikor ő berakta a farkát anyámba, akkor eldöntötte, hogy ő férfit fog csinálni.

A poén az, hogy testvérem amikor megtudta, hogy gyereke lesz, azt mondta lányt szeretne :D

15.

Borzalom. :(

Újból egy szülőkre panaszkodó. Ez a divat.

A felnőtt gyermeknek könnyebb, ha gyalázhatja a szüleit, ahelyett, hogy magába nézne.

Nem lehetne elnézést gyakorolni? Vagy tapintatosan, kulturált hangnemben tudatni a szülőkkel, hogy ez rosszulesik?

Akkor lenne felnőtt valaki.

17.

Jó okos vagy te is.

A szülőnek nem lehetne felnőni a feladathoz?

Legalább miután kiszarta a világra azt a szerencsétlen gyereket?

18-as: akkor szerinted élete végéig büntetni kellene a szülőt, amiért bátorkodott világra hozni téged.

Plusz "nőjön fel" a te elképzeléseid szerint.

Vagy távozzon mielőbb a világból, miután kigürizte magát érted, és elfáradt, nem is tud talán eléggé odafigyelni, hogy a viselkedése mindig megfeleljen a szent gyermeke elvárásainak.

Mielőtt távozik önként a világból, hogy neked ne legyen gondod vele, írjon végrendeletet, hogy biztosan a tiéd legyen minden vagyona. Mert ha nem, akkor elkezdesz panaszkodni itt a fórumon, hogy milyen szemét volt, semmit nem hagyott rád. Vagy szemét volt, mert Mari nénire hagyta, aki legalább egy jó szót szólt hozzá az életben. Te viszont csak kritizálni tudtad.

Miért vagy ennyire kritikus a szüleiddel?

19.

Te ostoba!

Mit tudsz te az én gyerekkoromról, jelenlegi életemről és mit tudsz bárkiéről, aki megszakítja a kapcsolatot a világra kefélőivel?

Ki vagy te, hogy ilyen kérdeseket fel merj tenni abuzált embereknek?