Apa még mindig a barátja?

Egy pár éve volt egy kertiparti, ahova édesapám meghívta az egyik haverját és annak a fia is eljött. Egy évvel volt nálam idősebb. Én akkor 12 voltam, ő meg 13. A srácnak van valami mentális baja (a mai napig). Úgy gondolták mi elleszünk, mert egykorúak voltunk.

Röviden tömören a srác elkezdett olyanokat mondani nekem hogy játszunk olyat hogy "úgy tesz mintha beadna nekem egy injekciót és ő majd megerőszakol engem". Mondom mi a fene. Ezután próbáltam anyámékat kérlelni hogy menjünk haza, de ők nem figyeltek rám. A srác elkezdett fogdosni is engem és nagyon nagyon kellemetlenül éreztem magamat. Valahogyan hazajutottam anyukámmal, azt hiszem kiharcoltam azzal hogy álmosnak tettettem magamat és hazakísért (nem nálunk volt a kertiparti).

Aztán rá egy hónapjára megint felhoztam a témát anyámnak, aki akkor már komolyan vette a dolgokat. Apám is mondta hogy nem szabadna annak a hülyegyereknek a közelébe lennem. Egyszer áthívták őket hozzánk, addig én a szomszédba mentem (el lett magyarázva a szituáció). A srác állítólag engem keresett. Plusz amikor bement a fürdőbe kezet mosni a fürdőszoba szekrény ajtaját nyitogatta (nyikorgott már akkor is).

Apám csak akkor üvöltötte le a srácot amikor egyszer szilveszter környékén átjöttek és apámat lehülyézte (azt hiszem az egyik focicsapatra mondta azt hogy egy nagy rakás sz.r). Nem szólt se a szüleinek arról hogy mi történt és nem is azért üvöltötte le amit velem csinált. Hanem azért mert lehülyézte. A szülei ezt túlzásnak tartották és haza is mentek.

De attól függetlenül apám és a srác apja mai napig jóbarátok.

Szerintetek etikus olyannal jóba lenni akinek a fia a lányodat szexuálisan zaklatta, fogdosta? (szerintem nem, de lehet csak én viszem túlzásba, mai napig remegek ha a házuk előtt kell elmennem)