Mik azok a dolgok, amitől jó anyának tartod anyukádat?

Mindenben mellénk állt. Nem volt olyan, hogy ne hitt volna nekünk. De persze ehhez az is kellett, hogy úgy nevelt minket, hogy ne hazudjunk, ne sumákoljunk, ne ferdítsük a történteket.

Mi ketten voltunk tesómmal neki a legfontosabbak. Nem elkényeztetett minket, hanem a mi érdekünk volt mindig az első neki.

Nekem nagyon jó a kapcsolatom anyukámmal mai napig (pedig már felnőtt vagyok, nekem is van 2 gyerekem).

Talán a legfontosabb a szeretet, az őszinteség és a bizalom. Én ezeket mind megkaptam gyerekkoromban, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam. Kaptam szidást is, amikor megérdemeltem, sőt kifejezetten szigorú szülő volt anyukám, de mindig megbeszéltük a problémákat, sosem sepertük a szőnyeg alá. Bármikor bármiről lehet vele beszélni a mai napig, segít ha kérdezem, vagy csak meghallgat, amikor arra van szükségem.

Igyekszem nagyon, és csak remélem, hogy legalább ilyen jó anyukája vagyok a saját gyerekeimnek.

Anyai szemmel erre nem tudok válaszolni, de mint felnőtt ember, igen. Sokáig úgy gondoltam az én anyám szörnyű anya volt, nem volt magánéletem, folyton kigúnyolt, cikizett, kinevetett. Főleg ha sírtam. Rengeteg traumámat okozta ő, főleg a sírással kapcsolatban. Nem merek sírni senki előtt a mai napig.

De! Ő is csak egy ember, tele hibákkal és tele jó tulajdonságokkal is. A veszély érzékelését jól meg tudta nekem tanítani, és az intelligenciámat is neki köszönhetem. Szigorúan voltam nevelve, nem kényeztettek el, ami nálam pozitív dolog.

Ha egyszer szülő leszek, nyilván összességében nézve nem szeretnék olyan lenni mint anyám. De azért van amit el fogok tőle tanulni, mindent azért nem csinált sz.rul. Így kell ezt felfogni. Minden ember hibázik és minden embernek van egy története, még a saját szüleinknek is.

#4 vagyok.

Megtudhatnám miért lett lepontozva a válaszom?