Szerintetek édesanyám viselkedése normális?

A történet ott kezdődik, hogy anyukámmal sosem volt igazán kimagaslóan jó kapcsolatom. Sőt, az évek során egyre csak rosszabb lett. Mégis, amikor lett egy párkapcsolatom, gondoltam, elmesélhetem neki abban a reményben, hogy majd ad tanácsokat vagy esetleg elkezdődhet valamiféle anya-lánya kapcsolat. De ebből semmi nem lett. A párommal több hónap együttlét után úgy éreztük, hogy bemutatnánk egymást a szüleinknek. Édesanyám csak forgatta a szemeit, de végül belement. Itt már tudtam, hogy nem igazán örül...Az első találkozás nem volt vészes, de egyértelmű volt, hogy anya megjátszotta magát. Miután a barátom elment, megkérdeztem, hogy neki szimpatikus-e. A válasza az volt: nem nekem kell, hogy tetszen, majd terelte a témát. Majd, teljesen váratlanul az egyik napon megkérdezte, hogy miért nem alszik nálunk a barátom. Mondani sem kell, nagyon meglepődtünk, de belementünk. Amikor megérkeztünk, egy árva szót sem szólt a barátomhoz. Másnap reggel feljött, bekopogott az ajtón és elkezdett sírni, majd azt kiabálta nekem (miközben a barátom mellettem volt), hogy látja, ,ennyire ráérek, holnaptól mehetek kapálni a földekre...meg hogy a tanulmányaimat lerontom, rossz hatással van rám a barátom (pedig kitűnő tanuló vagyok). Miután a barátom elment az anyám elmondta nekem, hogy mekkorát csalódott bennem, hogy mellettem aludt a barátom és nem a kanapén, ahogy ő megmondta, pedig nekem egy szóval sem mondott ilyet. De ez még semmi volt. Amikor a barátommal úgy döntöttünk, hogy készen állunk arra, hogy szeretkezzünk, sajnos történt egy baleset. (kiszakadt az óvszer). Úgy gondoltam, kérek anyukámtól segítséget, de amikor elmondtam neki, akkor elkezdett sírni, majd azt üvöltötte nekem, hogy mostantól egy szégyen vagyok a szemében és hogy feljelenti a barátomat. Az ezt követő napon parancsolta, hogy tiltsam le a barátomat és soha többé ne beszéljek vele. Őszintén megmondom, ne tettem így. Szeretem a barátomat, tiszta szívemből, s ő is engem. Azóta eltelt két hónap, titokban beszélgettünk, de a mai napon kiderült ez anyám előtt. A reakciója hasonló volt, elsírta magát és annyit mondott, hogy undorító vagyok és csak kijátszottam a bizalmát... Őszintén nem tudom, járt-e már valaki hasonló cipőben, de igazából nagyon örülnék néhány tanácsnak, mert egyáltalán nem tudom mi tévő legyek. Néha úgy érzem, hogy az egyetlen baja az édesanyámnak az az, hogy valakit igazán szeretek. Számomra nem egy játék, komolyan gondolom, hiszen ezért is mutattam be a szüleimnek, azoknak, akikben bíztam. Előre is nagyon köszönöm a visszajelzéseket.