Mi az oka annak ha a gyermek felnőtt létére is erősen kötődik az ellenkező nemű szülőjéhez?
Jelen van a szeretet, a kötődés, de az erős függés is a kapcsolatban.
A felnőtt gyerekkorától megmagyarázhatatlanul kötődik az ellenkező nemű szülőjéhez.
Úgy érzi hogy nem hagyhatja őt idősen, magányosan, neadjisten betegen vagy kiszolgáltatottan magára.
Bűntudatot érez ha felüti a fejét egy másik ember az ellenkező nemből és nehezen mer hozzá kötődni.
Talán attól fél hogy ez a személy eltávolítja őt a szülőjétől, ezért inkább tudat alatt szabotálja a kapcsolatait.
Közben a szülőnél is jelen van egyfajta rejtett ingerültség amikor valaki más jön a képbe.
Mi az oka ennek a megmagyarázhatatlan, józan észnek ellentmondó hűségnek, kötődésnek?
Ki kötődik ilyenkor jobban a másikhoz: a szülő vagy a gyermek?
Lehet hogy a szülő nem engedi el a gyermeket, csak nincs ennek a tudatában?
Hogyan lehet lazítani ezen a kötődésen hogy közben senki se sérüljön ebben a kapcsolatban?
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Bővebben tudnál erről mondani lényegi dolgokat a fenti megfogalmazások fényében?
Például mint jelent az hogy a szülő a hibás?
válasza:"Te ezzel foglalkozol hogy ilyen bátran ki tudod ezt jelenteni?"
Ehhez nem kell pszichológusnak lenni, hogy lássa egy normális ember, hogy a fent leírt kapcsolat egészségtelen, már már beteges.
válasza:A szülő miatt viselkedik így a gyerek, mert érzi a kimondatlan elvárást, a bűntudatot, ha a szülő szerint távolodik.
Épelméjű szülő örül ha a gyereke boldog, boldogul es nem magányos.
A szülő távolodásként éli meg, ha a gyerek kifelé nyit.
válasza:Ja, es a szulő nem engedi el a gyereket tudatosan es a gyerek tudattalan alkalmazkodik a helyzethez.
Ezen a kötődésen a gyerek fog lazítani, amikor rájön, hogy ez túlzás és már nem bírja ezt a helyzetet es akkor konfliktus lesz.
A szülő elvileg örülne a lazításnak ugyanakkor nem ezeket a jeleket adja amikor felmerül egy másik vele azonos nemű személy.
A felnőtt gyerekben viszont ott van a távolodás, de ugyanakkor az erős kötődés igénye. Olyan mintha egyet előre lépne, egyet hátra.
Mindegyik jó és egyik se jó, ez a parttalan helyzet viszont rengeteg feszültséget, dilemmát és szenvedést okoz.
"mert érzi a kimondatlan elvárást, a bűntudatot"
Ezt jól mondod mert így van, itt a hangsúly a kimondatlanon van, olyan mintha a szülő önmagának se merné bevallani a kényes helyzetet. Ezek a kimondatlan, szőnyeg alá söpört, tabuként kezelt dolgok mindig is jelen voltak. Rettentően vaskalapos: elutasít, tagad, hárít (amivel nem akar szembesülni vagy nem illik a világképébe).
A másik a gyermek hibáztatása: őrá nem lehet bízni semmit, ő a hibás, ő tudja rosszul, helyette kell (muszáj) megcsinálni, csakis az lehet a jó amit a szülő tesz, érez, gondol, csakis ő tudja jól amit tud.
Ha a gyermek másként látja akkor ő a "hülye", az "agymosott", az "átejtett".
A minden baj, semmi se jó, az örökös elégedetlenség átlengi az egész atmoszférát.
Nagyon ritka a hála, az elégedettség, a szülőnek nem volt könnyű élete.
Fiatalon kigúnyolták, megszégyenítették egy külső tulajdonsága miatt.
Később is sok támadást kapott hozzá közeli személyektől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!