Mit tegyek, ha ennyire rossz a kapcsolatom édesanyámmal?

Amióta az eszemet tudom, anyukámmal szörnyű a kapcsolatom. Már gyerekkorom óta nem telt el olyan hét, hogy ne veszekedtünk volna. Sose feleltem meg neki. Állandóan kritizál, lekezel, lenéz, cinikus megjegyzésekkel illet aztán azt állítja, én vagyok a szörnyű, a bunkó, aki sokat képzel magáról. És hogy ő mindent megadott nekem gyerekkoromban is és kinyalta a seggem és én egy hálátlan ember vagyok. Mindig meg akarta mondani mit csináljak, hogy csináljam. Nem volt saját szobám 17-18 éves koromig (anyukámmal voltam egy szobában), ha már csak egy pólót kinnhagytam kitört a világháború itthon, hogy rendetlen disznó vagyok. Sokszor hetekig nem szóltunk egymáshoz. Ha beszélgetést kezdeményezek vele, a mai napig 10-ből 8-szor vita keletkezik belőle. Ha megbántott, életében sose kért még tőlem bocsánatot (nem túlzok) velem ellentétben. Volt, hogy az állandó veszekedések miatt 17 éves koromban egy egész hónapig egy barátnőmnél éltem. Akkor a fejemhez vágta, amikor elindultam otthonról hogy “akkor menjél b*szni”, és egyéb megjegyzésekkel tarkította a beszélgetést. Apukámtól elvált, egyszer azt is közölte velem hogy őt sosem szerette, csak a gyerekért ment hozzá feleségül (tehát miattam). Jelenleg anyukám albérletben él új párjával. Ha én telefonálok neki, mindig leráz, hogy dolgozik/kutyát sétáltat/mosnia kell stb. Nem akar velem beszélgetni. De ha nem megyek át hozzá és én nem keresem, akkor megint hálátlan vagyok és bunkó. De ha havonta kb egyszer találkozunk, ő képes 20 perceket beszélgetni az új pàrjával (akivel együtt is él). Egyetemre járok és alkalmi munkákat tudok vállalni csak, ezért némi támogatásra szorulok anyagilag még, ma hozzámvágta hogy egy élősködő vagyok. Édesapámat is szapulja állandóan, mert vele jobb a kapcsolatom, pedig apa nem szólt róla előttem egyetlen rossz szót sem. Apukámmal jó a kapcsolatom, az utóbbi években egyre jobb lett (jelenleg vele sem élek együtt, nagymamámmal élek aki ugyanolyan mint az anyukám, az ő édesanyja is). Egyszerűen nem tudunk kommunikálni. Nem tudunk már leülni beszélgetni sem átlagos dolgokról, mert vita lesz belőle. Úgy érzem nagyon fennhordja az orrát és lenéz engem. Ha meg akarok vele valamit beszélni (vita, stb) cinikus megjegyzésekkel illet és kinevet, legyint egyet rám. Úgy érzem lassan, hogy nem tudok változtatni a kapcsolatunkon és ki kellene zárjam az életemből, mert borzasztó negatív hatással van rám. Ezt onnan is tudom, hogy amióta nem élünk egy fedél alatt, azóta jobban önmagam vagyok, nyitottabb vagyok az emberek felé és jobban is érzem magam a bőrömben. Leülni megbeszélni vele ezeket nem tudom, mert a saját hibáit képtelen belátni, míg én erre képes vagyok már. Mit tehetnék?

21L