Miért kell a bátyámat isteníteni, engem meg leszólni?

Én ilyen esetben megmondanám nekik, hogy a lenézés miatt lenézem őket és foglalkozzon velük a bátyóka. Illetve kiderül, hogy mennyire fogja őket segíteni. Aztán mehetnek sírni, csak akkor már késő.

Szar, megkülönböztető szüleid vannak, ennyi a válasz.

Mert a bátyád okos, szorgalmas, tehetséges, te meg egy tanulatlan szállodai recepciós vagy. Szerintem többek között ezért.

nem mindenkinek ugyan az az eletpalyaja, a szuleidnek sem szabad olyan dolgokat elvarni ami teged valoszinuleg nem tesz boldogga. Jo most nem arra gondolok hogy mittudomen tovabbtanulsz es olyan allast kapsz te is hogy ne legyen gondod a tovabbiakban, de valoszinuleg ha a batyad lenne a te helyedben o pedig a tiedben ez forditott esetben is igy lenne. Sajnos gyakoriak az ilyen szulok az a baj. Es ez meg ott is jelen tud lenni ahol a gyerek egyke

Egyébként te nő vagy? Sajnos máig előfordul, hogy többre veszik a fiúkat.

De te magad írod le mi a pálya. Tán nem okosabb, nem vitte többre? Minket a családban ütöttek vertek ha egy dolgozatunk 4-esnél rosszabb lett. Téged gondolom nem, csak most velősen summázták hogy híg trágyalé amit letettél az asztalra.

Szeretném meghallgatni a másik oldal véleményét is.

Na ez az, ami a büdös életben nem történik meg, sem itt és most, sem a múlt- és jövőbeli hasonló kérdéseknél, mert kibújna a szög a zsákból, hogy abszolút nem olyan fekete-fehér a kép, ahogy az átlagos hisztis kérdező állítja.

Az éremnek két oldala van, teljes képet csak akkor kapnánk ha a szüleid nézőpontját is látnánk/hallanánk. Nálunk én vagyok a "golden child" a húgom meg a te cipődben jár, úgyhogy én látom mind a két oldalt. Engem még szigorral neveltek és mindig hatalmas volt az elvárás. Ha négyes volt a bizonyítványomban, már én voltam a rossz, húgomnak meg egy hármasai is voltak és számon se kérték rajta. Én versenysportoltam, húgom meg eljárt ugrabugrálni táncra egy ideig, aztán azt is abbahagyta mert semmi kitartása nincs. Ha nem lennék, húgom arra se lenne valószínűleg képes hogy a saját kiadott lakásait kezelje, mert hiába vetem meg őt a gyengesége miatt, a vér mégis csak összeköt vele úgyhogy segítek neki. Pontosan tudom hogy milyen jellem a húgom, semmi mellett nem tart ki, nincs önfegyelme, félénk, érzékeny, lusta és rendetlen. Az egyetlen szerencséje hogy szüleink viszonylag jómódúak, úgyhogy egyengetve van az útja; illetve hogy engem úgy neveltek hogy a család mindenek előtt való, úgyhogy én sem engedem el a kezét annak ellenére sem, hogy borzasztóan idegesít a gyenge jelleme. Valószínűleg magától ő sem ért volna el semmit. Én meg tudom érteni a te szüleidet is. Az egyik gyerekük előtt fényes karrier és jövő áll, te meg csak tengődsz és sajnáltatod magadat. Ha azt akarod hogy téged is megbecsüljenek, tegyél is érte, ne csak elvárd. Azt nem tagadom hogy a szüleid (és az én szüleim is) hibásak valamilyen szinten, de előbb-utóbb felelősséget kell vállalni a tetteidért. Felnőtt ember vagy, előtted a lehetőség hogy elmenj egyetemre, találj valami más munkát, változtass az életeden. Saját magadért felelsz, nem mutogathatsz életed végéig a bátyádra vagy a szüleidre.