Kihatott az életetekre /párkapcsolataitokra a rossz gyerekkor?
Kihatott az életetekre /párkapcsolataitokra a rossz gyerekkor?
Rettenetesen rossz gyerekkorom volt és még most is az az életem mert nem tudtam még elköltözni.Ettől a helyzettől szorongok,nem tudok enni,nem tudok aludni,és az önbizalmam kb semmi.Nincs olyan hogy jó nap.
Nagyon fájdalmas ezt leírni,sosem osztottam meg senkivel a környezetemben.
22 éves lány vagyok.A szüleim mindenáron fiút akartak.Amit rá 4 évre meg is kaptak.Onnantól az öcsém volt a minden.Kb 2 éves korában kiderült hogy autista és viselkedés zavaros.Az egész gyerekkoromat a pszichológus rendelők várótermében ültem,míg az öcsém bent volt.A mai napig borzasztó düh kitörései vannak.Ha valami nem úgy van amit ő akar (kis apróságok).Pl nem mész ki azonnal a fürdőből amikor azt mondja ,szét üt mindent és megver.
Kb mindennapos félelemben vagyok hogy mikor üt meg.De a szüleimnek ő a szent .Mindig engem hoznak ki hibásnak ,miért nem csináltam meg amit mondott.Sosem volt kire támaszkodnom vagy senkinek nem tudtam elmondani milyen rossz ez.Írtak fel neki gyógyszert ,de nem akarta szedni .A szüleim rá hagyták.Nem szedi.Az iskolát otthagyta.Egésznap otthon ül és nem csinál semmit.Mindig az a válasz hogy költözzek el ha nem tetszik.A tanulmányaim költségei miatt még nem tudtam elköltözni.A párkapcsolataimban általában nem érzem jól magam.Mert mivel nem kaptam meg azt a szeretetet ami kellett.Nekem sosem mondták hogy szeretnek ,büszkék rám stb.Nem tudom elviselni és kezelni ha a párom szeret. És én sem tudom ezt kimutatni.Egyszerűen mindig oda jutok hogy nem érdemlem meg.
Borzasztó ezt leírni is.Van aki hasonló helyzetben van/volt?Hogy tudtátok ezt kezelni?
Kihatott, de két okból. Nagyon szegények voltunk, anyámtól azt tanultam mindig, hogy spórolni kell és ha van is kicsi félretett pénz, azt nem szabad meggondolatlanul elkölteni, vagy egyáltalán költeni belőle, és ez bennem mélyen van, a férjem meg ki van tőle, hogy bármit veszek, nyolcvanszor meggondolom, kell-e, és ha megveszem, napokig bűntudatom van, hogy mégse kellett volna.
A másik meg apám, neki hatalmas csalódás volt, hogy lánynak születtem, ezért hiába élt velünk, engem életem nagy részében levegőnek nézett. Sokszor arra vágytam, hogy még ha utálna, az is jobb lenne, mint ez, hogy teljesen mindegy neki, élek-e vagy halok. Sok párkapcsolatomat az tette tönkre, hogy nem hittem el a férfinak, hogy érdeklem, és nem csak az van, hogy nem jutott neki jobb.
Igen, kihatott.
De egy ponton már elegem lett az önsajnálatból és nézőpontot váltottam.
Ne magadat büntesd mások bűnei miatt!
Ők ennyit tudnak.
És ez van!
Csak a te hozzáállásodon tudsz változtatni, ha akarsz.
Másokén nem.
Kihatott, nem éreztem jól magam a bőrömben, mert húsz évig hallgattam az engem anno megszülő nőtől, hogy “megbocsátja”, amiért fiúnak születtem. Aztán az akkor még csak barátommal kezdtek komolyra, szerelembe fordulni a dolgok, ő pedig felébresztette bennem a NŐt. Azóta nem érdekel már, hogy mit gondol a szülőanyám, letiltottam mindenhol, azt se tudja hol lakunk, hol dolgozunk, milyenek az unokái.
Költözz el onnan kollégiumba, szobabérletbe és dolgozz mellette, mert az a környezet végérvényesen tönkre fog tenni. Az én nővérem középsúlyos autista, de apám sosem engedte, hogy miatta bárki is kevesebbnek érezze magát, sosem helyezte előtérbe egyikünket sem.
Folyamatos érzelmi bántalmazásban nőttem fel, szóval nem kicsit hatott ki...
Önbizalomhiány, étkezési zavar (ezzel 13 éve küzdök), öngyilkossági gondolatok (most már nem), félelem az újtól, a mástól, nem merek véleményt nyilvánítani, utálom magam, és sorolhatnám.
Pedig én 22 évesen elköltöztem a toxic szar környezetből és mégis...
Ja, igen, nálunk is van egy fiútesóm, ő a szent, én meg megkaptam, bánják hgoy lánynak születtem.
Bmeg :D, erre most mit lehet mondani?
#5
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!