Milyen történetet ismertek, ahol a szülők tönkretették a gyerekük életét?

5-ös: egyetértek veled.

Manapság úgy képzelik el az anyaságot, hogy a nő keservesen megszüli a gyermekét, éjjel-nappal készenlétben van, nehogy valami baja essen, eltűri az oktatási intézmények esetleges vegzálását, kibírja a gyermek kamaszkorát. A gyermek felnőtté válik, ettől kezdve az anyának kuss, mert ha akár kérdez is, akkor "jogtalanul beleszól a felnőtt gyermeke életébe". Adni semmit nem szabad a gyermeknek, mert ezzel kiskorúnak nézi, és korlátozza (miközben barátnak, idegennek szabad adni alkalomadtán ajándékot, ez normális. Csak a gyermekre nem szabad tukmálni semmit). Ha a gyermek meleg, akkor tapsolni kell neki, és a párja fenekét kinyalni.

Segítséget nem szabad kérni a felnőtt gyermektől, mert nem ő akart megszületni, hanem az anyjának volt egy jó szeretkezése, abból lett ő. Ha a szülő megöregszik, akkor elsősorban gyűjtsön a temetésére, kussoljon, vigyázzon az unokákra bármikor, ha fáradt, ha nem, és lehetőleg minél nagyobb örökséget hagyjon a gyermekére.

Verje a fejét a falba, amikor a felnőtt gyermek a fejéhez vágja: nem volt helyes, ahogyan neveltél. És tűrje mosolyogva a bántást.

Ez a nézet a menő mostanában. Egy anya csak bűnös lehet.

Pl apám. Sosem szeretett dolgozni.

Csinált a barátnőjével 2 fogyatékos gyereket(ikrek). Tettek érte bőven a terhesség előtt, és alatt hogy fogyik legyenek.

Nem tanították őket beszélni se. Kicsi korukban mindig pléddel letakarva a kiságyukban voltak..

Egy gyerekre kapnak most olyan 300at. 20 éve nem is dolgoztak. Belőlük élnek.

Felesévem apja csont alkesz volt, de a "jobbik fajtából" szóval a mulatós bulizós társasági vicces alkesz. Három gyerek volt, egyik sem lett egy agysebész, feleségem kései gyerek lett és nagy valószìnűséggel a pia miatt kamrai septum d. (lyuk a szivben) vel született így 2 éves korában szívműtét! Az anyukája amikor ő 8 éves volt (gondolom a sok idegtől meg melótól) elhunyt nőgyógyászati rákban.

Sose volt elég pénzük, feleségem éhezett gyerekként az apja mellett, meg kb a kocsmákban szocializálódott...

Az idősebb nővérei elmenekültek hazulról!

Lényeg, hogy az öreg jólérezte magát!

Feleségem nagyjából összeszedte magát azóta, csak a gyermekkorát nem pótoja semmi!

Az öreget idén májusba temettük 63 évesen.

Nem sokan jöttek el a temetésére...

Toxikus, passzív-agresszív anyuka, mindenre bólogató nyuszi apuka.

Abból állt a gyerekkorom, hogy anyám mindeig problémázott valamin, bármi történt, csakis apám vagy én tehettünk róla.

Ő szent, ő normális, mindent tud és természetesen mindent másnál sokkal jobban, mindenki más hülye rajta kívül.

Soha semmi nem jó neki, mindenért kiabál, vagy éppen csenddel büntet, de a külvilág számára megjátssza a jó anyukát...

Szeretet nem kaptam tőle, bántást annál inkább kiskoromtól kezdve.

Mindegy, lassan tizenöt éve nem is láttam, és nem is akarom.

2 ismerősöm jut eszembe.

Az egyik alkoholista szülők gyerekeként nőtt fel, idejekorán elhunyt az édesapa és az édesanya is.

A másik ismerős életébe pedig a szülők kotyogtak bele, a hölgy aktuális társában mindig találtak valami kivetnivalót.

*Bocsánat, 3 ismerősöm.

A harmadik ismerősömet, aki férfi volt, kisgyerekként magára hagyta az édesanyja. A férfi a házasságában, valamint a párkapcsolataiban sem járt sikerrel, öngyilkosságot követett el.

13 mindjart írok nekik hogy számoljanak már be neked miből áll az a 300 🤡

Jogos. Te tudsz beszélni, mégis fogyatékosabb vagy mint a 2 kölyke.