Akinek tönkretették a gyerekkorát az hogy tette túl magát rajta?

Minimális kapcsolat anyámmal.

Külföldön élek, többezer kilométerre.

Alkoholista, részegen agresszív apa, mártír anya. Felnőttem, elköltöztem, terápiákra jártam hosszabb, rövidebb ideig. Az utolsó 1 évig tartott, heti egyszer. Ingem, gatyám ráment, de megérte. El tudtam engedni a dolgot.

Apám most haldoklik, nincs már bennem harag az irányában.

Terápia, sok-sok évig. Odáig jutottam, hogy föl mertem állni, és elvágni velük a szálakat.

Úgy haltak meg, hogy mindenféle hálátlan dögnek elköpködtek.

A temetésükre elmentem, a sírjukat nem látogatom.

Első vagyok.

Nekem is mártír anya, apám kiskoromban meghalt, helyette lett egy barom, agresszív mostohaapa, aki utált minket a létezésünkért.

(Antialkoholista...nem kell hozzá inni, hogy valaki agresszív legyen).

Anyám a mai napig elbagatellizálja a mostohaapám agresszivitását, pedig őt is verte, ha véletlenül kinézett az ablakon, akkor a szeretője ment ott, velünk "megöllek ", "letöröm a karod" , s hasonló dolgok mentek, vert is, üvöltött is.

Anyám szerint az nem is úgy volt, meg jaj szegény mostohaapámnak nehéz volt a gyerekkora.

Hogy a saját gyerekié milyen lett, az kit érdekel.

A mostohaapám mindent meg tud szerelni a házban, stb, ez fontosabb volt, hogy a gyerekek terrorban nőttek fel, kit érdekel.

Lényeg, hogy nem kell szerelőt hívni, s irigylik a szomszédok a térkövet.