Az anyukát, aki a nárcisztikus apát sajnálja, és nem a tönkretett gyerekeit, jobb hanyagolni?

2: Le a kalappal előtted, sajnos, én ennél sokkal megalkuvóbb voltam 18 évesen, és csak 10 év késéssel lett némi eszköz a tarsolyomban nárcisz szülővel szemben.

Kérdező, anyukád felnőtt ember, ha ebben a híg fosban érzi magát, lelke rajta, nem kötelességed megmenteni. Ha meg szarnak érzi a helyzetét, majd magától vesz igénybe szakszerű segítséget. Mert annak sincs értelme, ha elerőlteted pszichológushoz, mert simán ronthat a helyzeten-egyik covert nárcisztikus családtagnál konkrétan kikönyörögte a gyereke, hogy húzza már el a pitsáját oda, ahol végül előadta, hogy ő a kiabaxott mártír, akit kihasználnak... szóval, qrva jó vége lett, na...-

Anyádat elvileg felnőtt. Ha felelősen bele mert szülni téged egy ilyen házasságba, akkor felelősen azt is el tudja dönteni, hogy ki kell-e lépni belőle. Tehát nem dolgod őt megmentése. Kérdés az, hogy anyád érti-e a saját helyzetét. Erről érdemes meggyőződés. Lehet, hogy nem érti.

Sajnos a saját akaratával szemben kimeneti őt ekkor sem lenne jó ötlet. Ezt neki kell felismerése és tennie érte. Akkor segíthet neki, de nem előbb.

Nekem az apám ilyen. Anyámnál nem ismerek manipulatívabb, bántalmazóbb embert a közvetlen környezetemben. Mégis az ő pártját fogja a mai napig, akkor is mellé állt, amikor néha ha indokolatlanul szétverte a bútorzatot, megütött. Én voltam a rossz, hogy nem maradtam csendben, hogy visszaszóltam. Csak azt felejtette el, hogy egy nárcisztikus akkor is nárcisztikusan viselkedik, amikor egy elszigetelt üres szobában van, vagy akkor is, amikor a környezete megértő és kedves vele.

Az anyákban elvileg kódolva van az anyaösztön, így pedig mégis csak súlyosabb, hogy a gyermekei helyett inkább a bántalmazó apát sajnálja/védi. Ezzel sajnos nem tudsz mit csinálni, apámra sem hatott semmilyen észérv.