Mit tudják csinálni hogy jobb legyen a kapcsolatom anyámmal?
Sziasztok!
Az életem kb 1 éve omlott össze a depresszióm miatt,errő nem beszéltem senkinek a szüleimnek sem,(nem is tervezem hogy bárkinek meséljek erről)édesányámról tudni kell hogy senkivel szemben nem érez semmi empátiát,együttérzést,még velem se,bármikor csinálok valamit ami nem tetszik neki elkezd velem órdibálni,és le hordani mindennek,pl ma is ez volt,épp sírtam a szobámban(azt hogy miért nem részletezném ha nem muszáj)és édesanyám bejön,és elkezd velem ordibálni hogy minek sírok,meg hogy milyen idióta meg hülye vagyok hogy sírok,ezzel csak rá tett egy lapáttal és még rosszabbul éreztem magam,apukám a munkahelyéről felhívta anyukákat és egyből az volt az első anyának hogy elmondja hogy én sírtam,ezt már rég tudtam hogy semmi együttérzés nincs benne ezért a problémáimról vagy a szomorú vagyok soha nem mesélek neki,próbálkoztam közös programokkal hogy jobb legyen a kapcsolatunk de semmi.szerintetek miért csinálja ezt?
válasza:"Mit tudják csinálni hogy jobb legyen a kapcsolatom anyámmal?"
Várj, míg meghal! :-)
Durvának tűnik, de így igaz, ugyanis a szűlőket a büdös életbe nem fogod tudni megváltoztatni, mindig te leszel a hülye.
Bár van egy humánusabb megoldás is: költözz el!
válasza: válasza:Kezdd el céltudatosan formálni a jövődet. Válassz célt, szakmát amiből megélsz vagy lehetőséget a továbbtanuláshoz. Ha vége a középiskolának, állj a lábadra, menj kollégiumba vagy dolgozz és költözz el. A bántást ne vedd fel, olyanokhoz fordulj akik meghallgatnak, megértenek.
NE TEDD TÖNKRE AZ ÉLETED MÁS IDIÓTASÁGA MIATT!
válasza:Jaj.
Durva, ahogy a 3-as válaszoló fogalmaz, viszont a végeredményt tekintve 99%, hogy igaza van.
Kérdező, én közel 40 vagyok. És pont annyi voltam, mint most te, amikor annyira, de annyira elegem volt anyámból, hogy...... HOGY FELADTAM!
Igen, feladtam! A probléma kissé más volt, nem is ez a lényeg, a lényeg, hogy volt probléma, és icipici gyerekkorom óta vágytam arra, hogy végre jó kapcsolatom legyen anyámmal. Én vártam és nyitott voltam, de hiába. Határozottan emlékszem, 17 voltam, amikor azt mondtam magamban, hogy ennyi, kész vége, nem reménykedem tovább, leteszek arról, hogy jó kapcsolatunk legyen, nem küzdök és görcsölök tovább.
Nos, ahogy az évek múltak nem is lett volna értelme tovább küszködni. Nem lett sose így véletlenül se harmónia közöttünk.
(Azt mondjuk egyáltalán nem várom, hogy meghaljon, sőt...!
Annyira nem volt haláli a helyzet, csak éppen elszomorító.
Szüleim elváltak, anyám fiatalon egyedül nevelt, szóval nem hanyagolt el és nem bántott fizikailag. Csak éppen lelkileg volt egy iszonyatosan nagy szakadék közöttünk.... Szóval gyakorlatilag a mai napig nem is ismer engem igazából az anyám...Én soha nem beszélhettem neki semmi számomra fontosról. Vagyis igen, csak épp azt ő nem tartotta volna fontosnak, hanem épp hülyeségnek, vagy meg se hallotta volna, és mindig is gyerekként kezelt, szóval én 17 évesen pontot tettem a jó kapcsolat reményére. :)
Ez van. A lelkivilágomnak így sokkal jobb!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!