Mennyire elfogadott, ha a szülők titkolóznak a kamasz gyerek előtt, ráadásul olyan dolgokban ami rá is hatással van?

"csak akkor tudja meg amikor irány surány a másik ház"

. Ez eléggé életszerűtlen. Biztosan beavatják már korábban, hiszen valahogy be kell rendezni az új szobáját. Nehezen hihető, hogy felkel a gyerek egy reggel, és a költöztetők az ajtóban.

Nem teljesen értem, mit szeretnél, ami már nem számítana titkolózásnak.

A terhességet 3 hónapon túl szokás közölni, amikor biztos.

A költözést nem értem. Szerdán este szólnak, hogy csomagolj, mert holnap költözés?

Válás. Ezt nyilván meg fogod tudni, már akkor, amikor beadják a válókeresetet. A problémáik részletei nem rád tartoznak.

A munkahely az ő magánügyük. Majd tájékoztatnak, ha úgy gondolják.

Nem tudom, mit szólnál, ha anyádk iys elvárnák, hogy majd felnőtt korodban nekik számolj be a munkahelyi dolgaidról.

Én sose titkolóznék a gyerekem előt.

Ha költözünk akkor úgy is minden képpen csak akkor vennénk meg azt a lakást vagy házat vagy bérelnénk ki miután már ő is látta és ő is jóvá hagyta hogy az ház vagy lakás legyen.

Mert hát neki is ott kell majd élnie miután megvettük beköltöztünk így a logika azt diktálja hogy neki is kell hogy legyen bele szólása a saját szobáját meg eleve neki kell kiválasztani szerintem legalább is és azt is neki kell eldönteni hogy milyen legyen a szobája mert az az ő birodalma lesz.

Ha válunk akkor meg eleve megkérdeznénk őt hogy melyikünknél szeretne lenni anyunál vagy apunál és aszerint próbáljuk meggyőzni a bírót hogy melyikünknek ítélje őt.

Én nyílván harcolnék érte mert én lennék az aki mindig mellette állna és a válás után ha nekem ítélné őt a bíró akkor szabad világa lenne teljes mértékben én legalább is addig is megengednék neki mindent nem szabnék meg neki semmit nem szólnék bele az életébe.

Tanácsokat nyilván adnék neki hogy mit hogyan érdemes csinálni de dönteni soha nem döntenék helyette és ha az apját választja amit a bíróval közöl is és nem engem a bíró meg neki ítéli akkor nem marasztalnám csak annyit mondanék neki hogy hozzám bármikor jöhetsz és bármire szükséged van vagy bármit szeretnél csak szólnod kell nekem és ha apád nem úgy bánik veled akkor azonnal érted megyek.

15

Ne viccelj már! Nem a 16 éves gyerek fogja eldönteni, hogy házat vagy lakást vegyenek a szülők. :D Ráadásul lehet, 2 év múlva már nem is ott lakik.

A szobája berendezésébe meg nyilván aktívan részt vehet.

Válás esetén gyerek véleménye is számít abban, hogy melyik szülőnél legyen elhelyezve. (persze, ha mindkettő vállalja és alkalmas is rá.)

Bár ez sem egyértelmű, mert lehet a gyereknek jobban tetszene egy mindent megengedő, mindenre sz@ró szülő, de az hosszabb távon nem érdeke, pláne, ha az életvitele sem igazán rendezett.

- terhesség: A legteljesebb magánügye. Rá és a másik szülője tartozik. Ha már kamasz gyerek van, nyilván a szülő se 20 éves, totál érthető, ha a 12. hét után jelenti be.

- költözés: Miután a felnőtt az, aki pénzt keres, aki gondoskodik a gyerekről, ez is kizárólag az ő es a partnere döntése, a gyerekkel a döntést magát kell közölni. A véleménye, akármennyire xarul is esik, nem számíthat. A kamasz szerelem vagy q nem akarok masik iskolaba járni neked nagyon fontos, de a felnőtt biztosan nem kibaxasbol akar költözni.

- válás: Ehhez megintcsak nincs köze a gyereknek, csak tudatni kell vele a tényt.

- munkahelyi felmondás: Szintén csak tudatni kell vele.

- ha elváltak akkor újrakezdés:Megintcsak köze nincs hozzá a gyereknek, csak a tényt kell vele közölni.

15

Mondjuk egyértelmű, hogy neked nincs gyereked és max 16 vagy, így totál felesleges volt válaszolnod

Költözésnél nemhogy a kamaszkorú, de az óvodás gyerekem véleményét is figyelembe venném. Nyilván nem ő dönti el, de az ő véleményét is meghallgatnánk, mielőtt eldöntjük. Különösen, ha óvoda- ill. iskolaváltással járna. Igenis egy gyereknek lehet trauma a megszokott pajtásaitól, barátaitól való elválás. Aki nem haszonállatnak tartja a gyerekét, hanem tudomásul veszi, hogy annak a gyereknek LELKE is van, az azért figyelembe veszi ezt a szempontot is.

Nyilván lehetnek erős egzisztenciális kényszerek, amihez kénytelenek vagyunk alkalmazkodni. De akkor a gyerek előtt is hangsúlyozni kell, hogy megértjük az érzéseit, és mi sem így akartuk, de jelen helyzetben nincs más kiút, csak a költözés másik településre, országrészbe, netán országba. De ha ilyen nincs, akkor igenis jelentős súllyal essen latba az is, hogy a gyerek mit szeretne.

Normális családban amúgy sem az megy, mint amit itt a gyakorin rendszeresen olvasok, hogy a szülő dirigál, a gyerek meg 18 éves korában örökre hátat fordít nekik, mert elege lesz belőlük. Normális családban kölcsönös szeretet van szülő és gyerek között, és a szülő sem szívesen tesz a gyereke ellenére, ill. a gyerek is (pláne kamasz korban) megérti, hogy vannak kényszerek az életben. Az én gyerekeimben óvodás korukban több belátás volt, mint némely itteni válaszolóban, akik legalább 16 éves kamaszok (a regisztrációs feltétel szerint), de akár 40-50 éves felnőttek is lehetnek.

"Költözésnél nemhogy a kamaszkorú, de az óvodás gyerekem véleményét is figyelembe venném. Nyilván nem ő dönti el, de az ő véleményét is meghallgatnánk, mielőtt eldöntjük. "

Jó ötlet. Tehát ha te meg a párod úgy döntöttetek, atkoltöztök az ország másik felébe, mert ott a minimálbér helyett háromszor annyit keresnétek, akkor majd megkerdezed a 4 éves gyereked, hogy neki erről mi q véleménye 🤦‍♀️🤦‍♀️🤦‍♀️