Hogyan lehet feldolgozni édesanyám várható halálát?

Felkészülni nem tudsz, utána pedig adj időt magadnak. Sírj amennyit akarsz, ne fogd vissza az érzéseid.

De addig légy anyukáddal minél többet! ❤️

Én is azt tudom tanácsolni, hogy próbálj a jelenben maradni, és mindig azt megélni, azokkal az élethelyzetekkel, azokkal a megoldanivaló feladatokkal és azokkal az érzésekkel megküzdeni, amiket aznap hoz az élet.

Szerintem a legtöbb, amit tehetsz, hogy annyi időt töltesz Anyukáddal, amennyit tudsz, és amennyit ő igényel - beszélgess vele, amiről szeretnél és amiről ő szeretne.

És érdemes arra is figyelned, hogy amennyire lehet, pihenj eleget, és próbálj egy kicsit töltődni, erőt meríteni ehhez a nehéz időszakhoz. És ha úgy érzed, merj nyugodtan segítséget, lelki támogatást kérni családtagoktól, barátoktól, barátnőktől - bárkitől, akire számíthatsz - akiknek te is segítenél fordított helyzetben, akár csak azzal, hogy meghallgatod őket.

Sajnálom nagyon, hogy ilyen fiatalon kell elbúcsúznod anyukádtól. Sok lelkierőt kívánok neked!

Azt egészen biztosan érzékeli, hogy ott vagy mellette ha beszélsz hozzá, ha simogatod, ha fogod a kezét.

Apukámat két éve veszítettük el. Amikor az utolsó pár napban már nem tudunk bele beszélni, akkor is lehetett érezni, hogy érzékeli, ha vele vagyunk - akár csak abból, hogy ha fogtam a kezét, akkor picit megszorította az enyémet, vagy valahogy máshogy reagált rá.

Nagyon valószínű, hogy Anyukádnak is szüksége van komolyabb fájdalomcsillapításra az állapota miatt. Nekünk akkor nem mondták az orvosok és a nővérek, de utólag nagyon valószínűnek tartom, hogy Apu az utolsó napokban valamilyen morfiumszármazékot kapott intravénásan, hogy megkíméljék a fájdalmaktól, és ezért nem volt már öntudatánál, vagy néha épp csak egy kicsit. Így valahogy sokkal békésebb volt az egész, mint amire fel voltak készülve lelkileg - már amennyire erre fel lehet készülni, és segített az elfogadásban az a tudat, hogy humánusabb volt így, hogy mindent megtettek azért, hogy ne szenvedjen.