Igaz, hogy elvált szülők esetén, ha apuka otthagyja a családot, a minimális gyerektartást hajlandó csak fizetni, vagy van, hogy még azt sem?

A nővéremék is szétmentek, a volt sógorom még most, a tartós táppénzéből is folyamatosan ad pluszt a lányának.

Évtizedig lakott egy leromlott vacak szobában, csak hogy a lányának mindene meglegyen, mindig vitte programokra, mindent megkapott.

Más kérdés, hogy az unokahúgomnak semmit nem jelent egyik szülője sem, mert a kedves kis barinői meg a pasija elvadították.

10+ éve váltam el, akkor nagy kegyesen a minimálbérből (inkább munkahelyet váltott a drága volt férj a tárgyalás előtt, pedig többdiplomás, tanult ember, papíron segédmunkás szint.. ) 15 eFt gyerektartást ítéltek meg, ami mér akkor is átlagosan 35-50 eFt között volt.

…na ebből kellene (szerinte) megoldanom mindent a mai napig. Időnként is ismeretlen női neveken lévő számlákról érkezik 15 eFt, a közleményből derül ki, hogy a fiam részére gyerektartás. Soha egy nyári szünetben egy hét, soha egy spontán fagyi vagy kis ajándék… 10 évig próbáltam normális lenni, maximálisan igazodni, szépen beszélni vele, kérni, jelezni, hogy ne miattam, a tulajdon fia miatt legyen kicsit rendszeresebb, következetesebb, ne ígérje meg egy kisgyereknek, hogy jön, ha nem..

Nagyon sok szomorúságot nyeltem és volt bizony, hogy kiabálta is: a fiam ovis korában összeszedett valami nőt, akkor hirtelen fontos lett, hogy van gyereke és bejelentés nélkül jöttek, hogy elvinnék programra… én még erre is azt mondtam: legyen, csak mondják, kb. mikor jönnek és milyen ruhát stb csomagoljak.

3-4 éves kisgyereket többszáz kilométeren keresztül egy kétséges műszaki állapotú autóban utaztattak gyerekülés, biztonsági öv nélkül és egész napra beadtak egy szálloda játszóházába, ők meg elmentek sétálni meg romantikázni… este jutott eszükbe, hogy a gyerek nem evett, de akkor meg már minek, majd itthon…

Eltelt pár év, az apa időnként megerőltette magát annyira, hogy 2-3 havonta jött és kb 3-4 órát elvitte magával: kétes ismerősök közé, mindenféle seftelésekbe, a kisiskolást bukósisak vagy bármi védőfelszerelés nélkül felchiptunningolt elektromos rollerre engedte egyedül és egy budapesti főúton száguldozni. Szerinte ez normális volt.

Amikor a kisfiam egyszer visszaszájalt valamit, megütötte és elszakította a kabátját. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Zokogott a 9 éves kisfiam, hogy apa kiabált és jajj elszakadt a kabátom…így hozta haza és nekiállt a felnőtt férfi magyarázkodni, hogy a gyerek neveletlen (nem volt az, csak nem akart a sötétben már elmenni valami arabokhoz gyroszozni…)

Mindketten tanult, kultúrált emberek vagyunk.. vagy legalábbis voltunk.

Én erre mondtam azt, hogy soha többet az életben ne merészeljen megjelenni az ajtóban, mert ha a jog nem segít, akkor inkább leülöm a büntetésem, de nem veszélyezteti tovább a gyerekünket.

…közben eltelt újabb 5 év, a fiam már kamasz és el tudja dönteni, mit akar. Időnként (3-4-5 havonta) az apja ráír messengeren, hogy most azonnal találkozzanak, a fiam elutasítja, hogy hétköznap este 8-9-kor nem ér rá, tanul, sportol, másnap dolgozat stb. beszéljék meg időben… erre semmi válasz. Már ezt is csak utólag tudom meg, amikor már elrendezte.

…sajnos mindent egyedül oldottam meg eddig is, a 15 eFt-ok hol jönnek, hol nem, de túl jól keresek ahhoz, hogy az állam szóba álljon velem.

Nagyon fáj nekem ez, mert a volt férjemről sosem feltételeztem volna ilyen hozzáállást, nem iszákos, nem tanulatlan…

Azt sem tudja, a fiam milyen iskolába jár, milyen jó eredményei vannak és milyen jóravaló, jószívű, helyes srác lett. Többet érdemelt volna, azon vagyok, hogy pótoljam azt, amit az apja elmulasztott.

22 vagyok.

Tudja hol lakunk, bármikor becsöngetne, nem ijednék meg tőle, engem nem bántalmazott sosem, a 9 éves fiát egyszer megütötte- nekem ennyi elég ahhoz, hogy a gondolatkísérletre is kisvillával tépjem darabokra, ha moccan.

Pedig kétszer akkora lehet, mind én.

Ismeri a számlaszámom, email címem, a fia telefonszámát, a fia közösségi médiás elérhetőségeit (az én számom és viber, messenger stb-ről le van tiltva- nincs harag, de amit nem bír egy kamasszal megbeszélni vagy nekem leírni vagy becsengetni emberi időben, az nem érdekel).

Nem tud zsarolni semmivel. Senki nem fél tőle és gyűlöletet sem táplálunk iránta. Meg kell még erősítenem a fiam, hogy ne dőljön be neki, ha felbukkan és pont csak valami kéne… ha meg egyszer meghal, hát Isten nyugosztalja- egyetlen örököse van, ha zűrös hagyatékot hagy maga után, elfogadni sem kötelező, ha marad valami utána, nekem semmi nem kell, a fiamnak meg jár és tízmillók sem pótolják azt, amit nem tett meg.

Ehhez az kellett, hogy én önálló, anyagilag is független nő és bátor anya is vagyok. A nők többsége sajnos kiszolgáltatott fizikailag, lakhatásban, anyagilag, sok gyerekkel…nekik sokszor a segítők is azt tanácsolják: tűrjön, mert hajléktalan gyerekekkel nem lehet anyaotthon meg társai vagy van, vagy nincs…

Szóval igen, sok ember (nő, férfi egyaránt) tud gyalázatos lenni, ha következmények nélkül teheti és anyagi haszna is származik belőle, nem sokat teketóriázik.