Szülők, csalódnátok a gyereketben, ha otthagyná a házastársát és lelépne Amerikába?

"Szülők, csalódnátok a gyereketben, ha otthagyná a házastársát és lelépne Amerikába?"

"Mert adódott ilyen lehetősége"

Ez azért nem egy olyan combos érv, amiért megveregetném a vállát, hogy "de jól tetted édes fiam/lányom!" Főleg, ha a házassága amúgy még jól is működik. De ha nem működik jól, akkor is gerinctelenség ilyet csinálni. Az "otthagyná és lelépne" szavak se hangoznak túl jól ebben a kontextusban. Az érv ("mert adódott ilyen lehetősége") meg hát hogy is mondjam... Nagyon karcsú. Nem lennék büszke rá, ha ilyet tenne. És akkor még finoman fogalmaztam.

Nagyon függ a körülményektől. Ha egy tök jól müködő házasságból lépne ki, és elhúzna Amerikába, na, akkor nem lennék rá büszke, de nyilván az ő döntése.

Nyilván, ha egy mérgező kapcsolatot szakítana meg, és kiköltözne Amerikába, más a szitu.

Nyilván megbeszélték előtte, nem is egyszer, és utána ment el a gyerek, nem "lelépett" egy szó nélkül.

Egyébként nekem van olyan ismerősöm, aki asszonyka miatt bszódik már mióta otthon. Lenne külföldi lehetősége - és jó lehetőség -, de nem él vele, mert a neje mereven elutasítja a költözést.

Így mit lehet? Valamelyik fél mindenképpen szpik (jelen esetben a férj, mert másodállást is kell válllajon, hogy megéljenek).

De ahelyett, hgoy elválna és otthagyná a követelőző nőt, 12 órázik naponta (a nője tanárnéni, keres vagy 120 ezret sem).