Anyukák, edyedülálló anyaként hogyan boldogultatok az életben, mindennapokban?

13#

Kis cinizmust érzek. Szerinted apukának nem kéne fizetnie? Had élje tovább a nyugodt kis életét?

13+

Nem cinizmusnak számtam, ő is 50%-ban részese volt a dolgoknak. Ha már ilyen jó a hozzá állása: "ő segíteni nem fog, oldjam meg egyedül a továbbiakban" Amit jogilag lehet "lehúzni" róla, az le kell.

Azt, hogy ez ki, hogy értelmezi, az már más kérdés...

Szia! Én születésétől egyedül neveltem a lányom 9éves koráig.

Nehéz, de nem megoldhatatlan. A gyerektartás nyilván jár.

Az oviban sokszor mondták nekem, hogy a gyerekem kiegyensúlyozottabb, mint azok a gyerekek, akik teljes, de rosszul funkcionáló családban élnek.

A fiam 14 éves. 2 éves kora óta egyedül nevelem.

Anyagi gondjaink nincsenek (nagyon jól fizető állásom van a pénzügyi szektorban, 47 éves vagyok, a mai napig tanulok folyamatosan- nem könnyű, de ez van, valamit, valamiért- a munkahelyem egyébként sok lehetőséget ad, megbecsülik a tanulást, fizetik a képzéseket, nyelvtanulást, soft skill képzéseket is, tehát gyerektől függetlenül, ha valaki akar előrelépni, haladni, plusz tudásra szert tenni, annak kb adottak a lehetőségek).

Az, hogy nincs anyagi gondunk, természetesen nem jelenti azt, hogy milliárdos vagyok és rendelgetek, amit akarok, meg házvezetőnő dolgozik itthon is helyettem. Annyi csak, hogy van egy saját (házasság előtt is saját volt) hitelmentes, újépítésű 70 nm-es lakásom a fővárosban, a rezsije alacsony, a gépek korszerűek, így nagyon sok pénzt pl a fűtés-klimatizálás nem visz el. Van egy 2 éves, újabb kis-közepes méretű városi autóm, ami a napi szaladgálásra, időnként vásárlásra, kirándulásra nekünk bőven elég és van tartalék, de nem utazgatunk szerte a világban havonta… 750 eFt-ot kell beosztanom, ami leírva lehet, hogy jól néz ki, de ketten is vagyunk rá és nyilván kell belőle megtakarítás is.

Az tény, hogy nem vagyok kiszolgáltatva anyagiak tekintetében senkinek, ez valóban könnyebbség.

Az apakép hiányát nálunk részben és nagyon jól pótolhatja az, hogy a fiam versenysportoló egy küzdősportban- nagyon komoly eredményekkel, ismert egyesületnél és ami a legfontosabb: olyan értékrenddel, ami a mai világban bizony ritka és különleges. Jó csapat tagja, ahol nagy hangsúly van a kölcsönös tiszteleten, közös élményeken, sportszerűségen- én hálás vagyok ezért.

A mindennapokban ez jórészt tőlem követel áldozatot- a mai napig hajnali kelések a suli előtti edzésekhez heti 3x, főleg késő este, 20.00 után vagy téli időszakban, amikor rossz idő van, sötét van- nyilván el is megyek a gyerekért (és nem azért, mert életképtelen, de én magam sem utaznék már ilyenkor BKK ázva-fázva).

Azt figyeltem meg, hogy a kulcs a logisztika, tervezés: viszonylag korán rájöttem arra, hogy nekem kb egyedül kell megoldanom mindazt, amire másutt 2 szülő, esetleg plusz nagyszülők is vannak. Ezt felfogtam, elfogadtam, nem kesergek rajta, így már a hozzáállásom miatt egy fokkal könnyebb: a feladatokat úgyis meg kell csinálni és halogatni sincs értelme.

Nálam sajnos a nagyszülők is meghaltak már, így tényleg egyedül vagyok.

Nem könnyű, de van kiért, van miért- 10+ évvel a hátam mögött azt tudom mondani: alsós kor végéig kb nehezek a nyári szünetek és akkor bizony én pl úgy oldottam meg, hogy kivettem 2-3 napot vagy 1 hetet és bevállaltam más gyerekét is (barátok, ismerősök hasonló korú gyerekét, max 1-2-t), cserébe ugyanannyi napot visszakapott az enyém- mentünk strandra, múzeumba, játszóházba, itthon társasoztunk, legóztunk, parkba mentünk tollasozni stb- nem is kell olyan borzalmasan sok pénz ehhez sem, így mondjuk 5 nap szabival 2 hétre elosztva megoldottam a gyerek 2 hetét.

Ebben nekem sok pihenés azért nem volt és nyilván nehézség más gyerekével, pláne, ha máshogy nevelik vagy követelőzik vagy náluk lehet mondjuk ugrálni az ágyon stb- de ebben is a tervezés és a szabályok állítása segített át engem…

Sok múlik azon szerintem, hogy sorscsapásnak vagy egy nagy halom megoldandó feladatnak fogjuk fel az élethelyzetünket, utóbbival könnyebb.

A közhely pedig, hogy “kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond”- mostanában kezdem megérteni, a kamaszkor beköszöntével… a 2 éves hisztizős etapokat komolyan visszasírom, pedig egyedülállóságomban is nagyon szerencsés vagyok, nekem egy jó képességű.ú, egészséges, motivált gyerek jutott és mostanában már kezd beérni az elmúlt 10-12 év nevelése…

…sokszor kaptam meg, hogy lazuljak már el, nézhet az a bölcsis nyáron is fél napokat tévét meg vegyek neki tabletet (3 évesen?!), meg jóóóóóvanazúúúúgy a körzetes óvoda-iskola vagy ami útba esik/szomszédba van, más is ember lett meg inkább pihenjek, ne befőzzek stb…

…eltelt egy évtized: a gyerek versenysportoló, utánpótlás keretbe kerülhet hamarosan, az ország egyik top3-ba tartozó hatosztályos gimijében kitűnő tanuló… nem, nincs itthon sem ostor, sem terror és nem vagyok beájulva a saját gyerekem zsenialitását illetően, mert pont nem zseni- szorgalmas, kötelességtudó, élethelyzetünk okán ő is azt látta tőlem: a kulcs a jó időbeosztás, leckét pl nem halogatunk, este el bír készülni cuccokkal, tanulással, táskával stb másnapra és ez már alsóban is így volt.

8-9 évesen már kiválóan alkalmas volt a fővárosi közlekedésre is (nyilván fokozatosan, ésszel, kísérve stb.)- de nem lett agyonféltve- hurcolom én a mai napig kocsival, ha pl reggel 6-ra kell jeges úton edzésre beérni 2 kerülettel odébb, de már negyedikes korában haza bírt jönni délután a zeneiskolából.

Nekem ez a normális: fel kell tudni jól mérni, munka mellett, háztartás mellett jusson idő a nevelésre, közös időre is (szerintem ez a leggyengébb láncszem a sok tennivaló között)- legyen a naptár/telefon/ipad/kockásfüzet stb hozzánőve a kezedhez, hogy jól tudj lavírozni a munka-iskola-háztartás- gyereknevelés- önképzés- pihenés sokszögben.

…nem vattacukor élet, az biztos, főleg, ha a gyerekednek is meg akarod adni mindazt, amit egy átlagosabb középosztálybeli család gyereke megkap két szülőtől… a mai világban a jó iskolákért harc van, de ovit választani is egy canossa-járás meg előteremteni a rávalót, de érdemes. Nem szabad feladni csak azért, mert egyedül vagy- a gyerekednek ugyanúgy járnia kell a jó esélyeknek (jó intézmények, jó programok stb.)- mert nem ő vált el, hanem én/te/mi és végső soron tök mindegy, miért.

Sokan szerintem az önsajnálatba burkolózva csúsznak el és a múlton való rágódáson meg az ex életén csámcsogáson… ne ez vigye a véges időt és energiát, hanem az, ami neked és a gyerekednek jó vagy legalább jövedelmet, kényelmet stb teremt.

…a fekete leves része az egésznek az én életemben pedig az, hogy hiába vagyok az átlagnál képzettebb, igényesebb, anyagi értelemben is rendben vagyok és a korosztályomban igenis csinos, ápolt, jó megjelenésű vagyok… nos ezért az egész fentiért nekem a magánéletem kellett adnom…

…és szó nincs arról, hogy ne vágynék társra vagy fujj a férfiak vagy ősanya vagyok vagy rám van gyógyulva a gyerek… nagyon nem- de sajnos nem hozott össze a sors olyannal, aki hozzá tudott volna tenni és nemcsak elvenni az életemhez- van egy szint, ami alá párkapcsolatban sem megyek, sem a korom, sem a gyerekem miatt… az meg már az én “tragédiám”, hogy a léc magasan van, de csak annyira, amit én magam is gond nélkül tudok teljesíteni.

Törekedj arra, hogy ne légy kiszolgáltatott (legfőképp anyagilag- tehát jusson kenyérre és ne a gyerektartást kelljen lesni, hogy hó végén legyen kenyér az asztalon), de ami jár az jár, korrekten, elegánsan, de igenis nem hagyni magad megvezetni pl láthatásban, gyerektartásban, munkában stb.

Soha, de soha ne azért válassz (újabb) partnert magad mellé, mert kiszolgáltatott vagy vagy úgy könnyebb, mert az újabb kiszolgáltatottságot szülhet.

Erőt tudsz meríteni abból, ahogy a mindennapokat leküzdöd, este, amikor végiggondolod a napod- a kisgyerekes évek, amikor fizikailag is maximálisan ki kell egy kicsit szolgálni, hamar elrepülnek… nehéz lesz, de van vége… viszont a nehézségben kell letenned a jó nevelés alapjait ahhoz, hogy később ne egy deprimált gyerek kerüljön ki a kezeid közül.

Fel a fejjel és sok sikert kívánok

"egyszer hogy biologiailag apa = fizet a gyerek utan ha szetmegyünk"

Akkor hogy lesz meg az a 400 olyró, amit emlegettél?

Ki lehet alakítani, hogy egyedül is működjön a dolog. De persze, így egy nem jó mintát adunk át :( .. mert ugye egy kisfiú követni fogja a (nevelő)apja viselkedését az anyjával, egy kislany pedig feleségül fog menni hozzá.

Én is egyedül csináltam (csinálok) mindent. Megy, felepitettem. De azért látom, a jó családi minta, példa mennyire kell(ene) a gyerekeknek.