Aki párkapcsolatban él és az egyik szülőjét otthon ápolja, hogyan tudja úgy megoldani a helyzetet, hogy emiatt a párkapcsolatban ne legyen probléma esetleg veszekedés?

Nem kell konkrétan úgy ápolni anyumat, de nem tudja magát ellátni. Apám szokott még segíteni, de nem jó a viszony vele és nem akarok rá hagyatkozni. Kizárt, hogy rá hagyjam anyumat. Így anyummal maradtam és párom ide költözött. Jobban szeretett volna párom teljesen külön, de elfogadta. Előtte exem esetében is ő járogatott hozzánk és ő tudott volna hozzánk költözni. Nálam úgyszólván enyhítő körülmény, hogy egyébként semmi baj vele és nagy helyem van. Ő megvan a saját helyén, mi jól vagyunk a saját helyemen vagy helyünkön. Így nem küldöm addig otthonba, amíg valamiért nem lenne muszáj. Pedig olyan szempontból egyébként jobb lenne, hogy ott lenne kert. Emellett mamám pedig agyvérzéssel robbant le hirtelenül, hetente egyszer járok segíteni, kettejükhöz külön-külön járni már sok lenne, illetve mamámnál lett egyéb segítségem.

Nem tudom, hogy például ilyesmire vonatkozott-e a kérdés.

35/F

17-es: egyrészt a legtöbb esetben az odaköltözés azt jelentené, hogy feladja az életét, a lakását, a munkáját a gyerek, a saját gyerekeit sem tudja a nirmáls iskolába küldeni, utána nem tudja taníttatni, ettöl kezdve nincs hol és nincs miböl megélnie, másrészt a legtöbb ilyen ápolás nem pár hónap, hanem több év.

Ha ezt a gyerek megcsinálja, utána elfelejtheti, hogy valaha is lesz rendesn munkája, lakása, élete.

Arról nem is szólva, hogy sok esetben az odaköltöztés sem igazán megoldható, ha a szülönek egy kétszobás lakása van, oda plusz egy család nem is tud beköltözni, nincs rá hely.

23, a szüleim is megoldották. Anyukám volt a nagyszüleimmel, mi orrhon apuval. nyilván nem évtizedkeről volt szól, hét hónap volt.

Aki akarja, megoldja, aki nem akarja, választ más megoldást, nincs ezzel gond. Csak nem kéne oktatni azt, aki meg tudja/tudta csinálni, mert megoldható.

Nálunk anyukám már három éve szorul napi 24 órás ellátásra, ez nem lenne megoldható odaköltözéssel.

Másrészt meg miböl élnénk, ha öt ápolnám napi 24 órában? Tudod, a legröbb embernek azért kell a fizetés, mert egyébként nem adnak a boltban semmit!

Az meg megint nem opció, hogy 800 km-re éljek a saját családomtól!

AZ egyetlen értelmes megoldás az volt, hogy kerestem egy megbízható embert, aki ott van vele, segít neki. Természetesen nem ingyen, de ez mindenkinek a legjobb.

"szüleim is megoldották. Anyukám volt a nagyszüleimmel, mi orrhon apuval. nyilván nem évtizedkeről volt szól, hét hónap volt"

Hát, ha te ezt megoldásnak találod, hogy egy anya ott hagyja a gyerekeit, inkább no komment. Inkább titeket hagyott ott, az persze rendnen van, a gyerekeket le lehet passzolni apukának, őket elég megnézni néha, a szülőket nem?

És ha 5-10 évig tartott volna ez?

A nagyszüleid is durvák, ha elnézték, hogy anyátok ott hagyjon titeket, te is megtennéd ezt a gyerekeddel?

Azért nagyon sok minden szólhat bele a dologba:

-mekkora a távolság két fél között, pár ház vagy városok?

-mennyire kell ápolni? Elég napi párszor ránézni, max munkára lehet egyedül hagyni, 0-24es ápolást igényel?

Nálunk nagyszülők pár hézzal arrébb laktak, az elején elég volt napi párszor átugrani hozzájuk. Amikor már annyira súlyos lett, hogy 0-24es figyelmet igényeltek, lett otthon.

De ha pl különböző városban, megyében, országban laknak a gyerekek, unokák, megint más a helyzet.