Aki párkapcsolatban él és az egyik szülőjét otthon ápolja, hogyan tudja úgy megoldani a helyzetet, hogy emiatt a párkapcsolatban ne legyen probléma esetleg veszekedés?
Figyelt kérdés
máj. 30. 19:32
11/30 anonim 
válasza:
válasza:"Ép lelkületű ember tudja, hogy mindenki szereti a szüleit és ha már felneveltek szeretetben, akkor megérdemlik, hogy idősen és betegen meg mi viseljük a gondjukat. Csak a pszichoták hagyják sorsukra a saját szüleiket."
Még szerencse, hogy nincsenek testi-lelki bántalmazó szülől, akiktől inkább menekülnek a gyerekeik.
12/30 anonim 
válasza:
válasza:Testi-lelki bántalmazó szülőktől 18-20 évesen örökre búcsút vesz a gyerek, amikor ők még középkorúak. Idős korukra már semmit nem tud róluk a "gyerek", és ebben az esetben fel sem merül egy ilyen kérdés.
13/30 Katona Dius válasza:
válasza:Nálam nem szülőt, nagyszülőt kellett ápolni. Kb fél évig. Utána már olyan ellátást igényelt, amit nem tudtunk megoldani és otthon kellett. Akkor voltunk együtt párommal kb 4. éve. Külön éltünk még akkor. Megértette, elfogadta, támogatott. Mivel a munka miatt segíteni nem nagyon tudott (ő állandó délutános volt), így lelkileg támogatott, sokat telefonáltunk, beszélgettük. Elfogadta, hogy találkozni nagyon ritkánt tudunk, havi ha 2-3 alkalom összejött, már jó volt.
14/30 anonim válasza:
válasza:Aki emiatt veszekszik veled, az azzal való párkapcsolatnak nincs jövője. Vagy tudomásul veszi, hogy ez az életed része, vagy szakítotok.
15/30 anonim válasza:
válasza:A #2-es is az a fajta, aki azt hiszi, hogy a gyerek azért van, hogy majd körbe ugrálja őt, amikor már ilyen vén nyomorult lesz. HA ez évtizedekbe telik, akkor évtizedekbe telik. Emiatt esetleg képtelen lesz nomrális kapcsolatokat kialaítani? Ki a faxt érdekel, hiszen az a gyerek dolga, hogy a rabszolgája legyen. Csak nehogy egyszer az arcodba nyomja a párnát, miközben alszol.
16/30 anonim válasza:
válasza:1, ennek ellenére szerencsére elég sokan megoldjuk. Nálunk alap, hogy a beteg családtagot gondozzuk, bármelyikünk szülőjéről, nagyszülőjéről legyen szó. Apósom egy évvel a lányunk születése után lett beteg, nem tartott sokáig de úgy volt a legkönnyebb, hogy átmenetlieg odaköltöztünk. Most anyóom szorul már ellátásra, őt meg magunkhoz vettük (és a kettő közt eltelt 26 év, de köszönjük, jól vagyunk).
17/30 anonim válasza:
válasza:Nálunk anyám és vele a család is ebbe rokkant bele, hogy a nagymamámat kellett ápolnia otthon. Pontosabban nem kellett, de olyan megfelelési kényszeres volt, hogy magára vállalta ezt a feladatot, miközben nagyimnak intézményes ellátásra lett volna szüksége. Így én abszolút ellenzem a szülők otthoni ápolását, egy életre belerokkanhat lelkileg az ember, ha nem vigyáz.
18/30 anonim válasza:
válasza:Sehogy, ugyanis nem ápolom apámat.
Szeretem, de nem. Vannak intézmények, házi ápoló szolgálat, nem az én dolgom egy 75 éves férfit emelgetni, tisztába tenni (nem is tudnám, mert ő magas izmos, én meg vékony nő) és 0-24 gondozni, felmondani a munkát, és sorolhatnám.
19/30 anonim válasza:
válasza:De aki szerint "kötelesség", hajrá, lehet jönni és csinálni :D
20/30 anonim válasza:
válasza:19, a kérdés az, aki ápolja, hogyan oldja meg. Szíved joga otthonba vinni, ha nektek ez a legjobb, de akkor miért válaszolsz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!