Hova tűntek az emlékek?

Ez az agy megküzdési stratégiája, mikor rengeteg szörnyű dolog történik veled gyerekként: lenyomja őket a tudatalattiba. Tehát nem fogsz rájuk emlékezni, viszont hatással lesznek rád, a döntéseidre, a kapcsolódásiformáidra, stb.

Fel kéne keresni egy pszichológust.

Nekem anyámról nincs emlékem egyáltalán, csak néhány verés és az, hogy hiába vártuk haza. Meg esetleg az, amikor apám fejébe húzta a forró főzelékes lábast, mert apu megkérdezte, odaadná-e a sótartót. Szóval csak a negatív dolgok.

Apuról van egy csomó emlékem, hogy mesél nekünk, játszótérre visz, jön haza a seregből, kezet csókol a nagymamámnak, ilyenek.

A pszichológusom szerint védekező mechanizmus az agy részéről és nem érdemes bolygatni, mert csak a szar gyülemlik felfelé.

Nekem sincsen. Vagyis annyi mint neked. Kb egyenlő a nullával. Anya hát éves koromig élt, de konkrétan két emlékem van vele. Apa 14 éves koromban halt meg, vele sincs túl sok emlékem. Igaz hozzá nem nagyon jártam, de azért jártam annyit hogy emlékeimnek kellene lennie, de nincsenek. Nagyival éltem, onnan vannak azért emlékeim, de onnan sem olyan hú de sok. Viszont alapvetően a múltra sem tudok olyan élethűen visszaemlékezni. Párommal 10 éve vagyok együtt, vannak szep és vannak ronda emlékeim, de valahogy a 10 évhez viszonyítva az is olyan kevésnek tűnik . De mondjuk lényegesen több mint a kiskori. Tehát mintha valami blokk lenne az elmémben.

Az szép és jó hogy az ágy védekezik, csak ez nem jó, mert ami elvan nyomva, az sosem jó. Az konkrétan belülről irányít, mert habár emlékek nincsenek de a tudatalatti az raktároz.