Mit lehetne ebben a helyzetben?

A lány hazamehet, kap enni.

Hapsi meg oldja meg az életét. Ha a csaj vele marad, ő baja.

Hol csúszott el két és fél hónapja - és azóta is - a kommunikáció?

Az első látogatásnál, amikor nem mondtátok neki azt, hogy örülünk, hogy megismertük, mi is szeretnénk pihenni, ideje hazamenni?

Vagy amikor először dobálta bele a család szennyestartójába a zokniját-gatyáját és te szó nélkül kimostad? Kiette a hűtőből a kolbászt, amit a másnapi rakottkrumpliba szántál és nem tetted szóvá?

Hol? És miért?

Ideje vele leülni és beszélni. Eddig volt és nincs tovább.

Jövő szombaton szívesen látjátok egy sütire-kávéra.

Bocs, de teljesen kusza, amit leírtál. Egyszer azt írod, hogy a lányod elhozta hozzátok a barátját 2,5 hónapja és akkor nálatok ragadtak, uutána meg azt írod, albérletben élnek a faluban. (???)

Azt írod, a fiú heti 1 napot dolgozik, de a havi 21 munkanapból összejön neki 10-12 nap, ez így sehogy se stimmel, de nem ez a lényeg...

A lányotokat - ha mindenáron támogatni szeretnétek, mert hát ugye beteg - bármikor visszafogadhatjátok, de a fiút nem kell támogatni. A pénzcsapot el kell zárni és ha ez nekik nem tetszik, lehet szépen tovább állni és keressenek megoldást. A lányod nem fog éhezni, ha veletek él, más megoldásban meg nem kell segítenetek.

(2 felnőtt gyerekem van, tudom, miről beszélek)

Kérdező, én totálisan nem értem, hogy miért csak a fiút tartod hibásnak. Oké, baromi keveset keres, de a lányod meg 0 forintot. Nem hinném, hogy nemtudna ő is munkát találni magának. Elég sok helyen foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű embereket. Nem hiszem el, hogy a lányod annyira beteg, hogy semmit ne tudjon elválalni, mert az azt jelentené, hogy elköltözni se tudott volna, mert ápolásra szorúlna amit ti végeznétek.

Szerintem ha eltudott költözni, pasija van az nem képtelen arra se, hogy dolgozzon. Nekem úgy tűnik, hogy a lányod inkább kitartatja magát, mert lusta dolgozni és ez nektek teljesen rendben van.

Pont azzal tudnátok segíteni hogy nem segítetek neki..

Én nem szponzorálnám sem a lányom, sem a párját. Ha a lányom rájön hogy így nem lehet élni és vissza szeretne jönni haza, akkor szívesen látnám, segítenék is alapvető dolgokkal, de ennyi, se több se kevesebb.