A 28 éves fiam a mai napig lehülyés, idiótáz, barmoz stb. Egyedül neveltem fel, soha senki nem mondta neki hogy tiszteld az anyádat, inkább uszították ellenem. Én meg már nem bírom. Lehet itt még valamit tenni?

Nem másoknak kellett volna mondania, hogy tiszteljen téged, hanem neked kellett volna így nevelni. Azzal a meggyőződéssel, hogy mások uszították ellened, eltolod a felelősséget. Gyereket nevelni egyedül nehéz, pláne ennyi gond mellett, de a felelősséget vállalni kell.

Mivel már nem lakik nálad, próbáld meg azt, hogy valahányszor átvált ilyen stílusba, leteszed a telefont, vagy ha látogatóban van nálad, megkéred, hogy kérjen bocsánatot vagy menjen el. Biztos, hogy eleinte rádzúdít egy lehülyézős, barmozós kiabálást, de tarts ki következetesen. Idővel vagy teljesen elmaradozik, vagy felfogja, hogy ez sértő.

Óóó. Próbáld meg, hogy nem keresed egy ideig. Tudom, hogy a gyereked, és fontos neked, de ha így bánik veled, el kellene távolodnod tőle, ez nem segít egyikőtöknek sem. Talán egy idő után magától keresne.

Meg így esélytelen, hogy terápiára menjen, ezek szerint őt nem foglalkoztatja ez a dolog.

"Egyedül neveltem fel, soha senki nem mondta neki hogy tiszteld az anyádat"

. Akkor most kit hibáztatsz?

"Depressziós plusz rákos voltam amíg egyedül neveltem."

Te valódbe, hogy nem tudtál igazából ráfigyelni és nem voltál érzelmileg elérhető neki.

"Nem vertem, próbáltam a legjobbat adni magamból."

Ezt részletest. Kétértelmű.

"Amikor kamaszodott sok lett a balhé, 18 évesen eljöltözött."

Senki se költözik el egy érettségivel vagy szakmával 18 évesen.