Hogy lehetne megértetni az apámmal, hogy nem akarom kitanulni a szakmáját és nem fogok vele dolgozni?

Bem törne le a körmöd, ha mondjuk két hetet dolgoznál apád mellett, nemi gyakorlatot szereznél és vele is megértetnéd az együtt töltött idő során, hogy nem ez a te utad.

A férjem festő, burkoló rokon mellett dolgozott pár napot, és így a házunk teljes glettelését, festését meg tudtuk oldani önerőből anyagáron, az ő felügyelete mellett. Ezzel cirka fél milliót spóroltunk. Nagyon sokat jelent a tudás. Azért gondold meg.

Hú te aztán igazi tökös katona leszel! Ja mégse... "Anyáék kifizetik, anyáék nyaralni visznek, pihenni akarok" stb.

Nem lenne jobb valamit önerőből elérni? Beszarsz pár hét culáger munkától? Menj nyomj végig egy fél nyáriszünetet, úgyis kemény csávó vagy, aztán közöld apuval, hogy te inkább egyetemre szeretnél menni, csak bátran, mint egy katona!!!

Mondd meg neki őszintén, hogy nem akarod és nem is tudod kitanulni a szakmát, mert nem akarsz segédmunkás téglahordó lenni a fiatalságodban, neki hiába csak ennyi jutott. Apád tipikusan az a pasas, aki végiggürizte az életét és vinné tovább ezt a remek hagyományt. Anyám ugyanez volt, hogy menjünk mi is vendéglátózni, milyen király szakma, milyen jól fizet, stb.

Na én nem tudtam nemet mondani, elvégeztem, 2 év volt, benne ugye a tengernyi szakmai gyakorlat. A “húdefontosjókétkezitudás” abban kimerült, hogy szépen tudok tésztát gyúrni, de legalább 20 éves koromra csupa visszeres lett a lábam, az ujjaimban nem érzek hőt, mert az egyik vadbarom a kezembe rakta a forró tepsit, nem tudtam sehova elmenni szórakozni, mert hulla fáradt voltam a 8-12 órás műszakok után és úgy megutáltam minden ételt, hogy elmondani nem tudom. Pláne ami édesség.

Úgyhogy kedves “jaj nem halsz bele” kommentelők, ennyit ér az, amikor a gyereket rákényszerítitek valamire, amit a háta közepére sem kíván és még csak nem is tehetséges benne.