Miért van az hogy ha egyedül vagyok vagy ha az elmúlásra gondolok,hirtelen nagyon szeretem a szüleimet és több időt akarok velük tölteni,de amikor élőbe kerül rá a sor,akkor ez teljesen alábbhagy?
Figyelt kérdés
Ilyenkor a nagy tervből hirtelen egy unalmas hétköznapi találkozó lesz,ahol unjuk egymást,nem produktív,nincs türelmünk egymáshoz adott esetben durvák is vagyunk.Holott tényleg ha mélyen belegondolok és eszembejut a gyerekkorom hogy az milyen szép is volt,meg hogy bajunk lehet ès meghalunk és soha nem láthatjuk már egymást olyankor meg kapkodok hogy megölelhessem őket...
24/F
máj. 13. 19:15
1/2 anonim 
válasza:
válasza:Mert az elmúlás végleges és megmásíthatatlan. Miután meghaltak, azután nem lesz esély se jóra, se rosszra - egyáltalán nem maradnak lehetőségek. Élőben találkozva viszont nem lehet hosszútáv, akár rövid ideig sem fenntartani ezt, mert még ott vannak, illetve gyorsan felmegy a pumpa.
2/2 anonim válasza:
válasza:Én két dolgot látok:
1. Van a fejünkben egy kép minden emberről és nem biztos, hogy az az elképzelt egyén azonos a valóságban lévővel.
2. Az emberek változnak. A szülők is és már nem hozható vissza az a régi hangulat, ami régen volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!