Azt miért ítélik el sokan, ha valaki segíti, támogatja a (már felnőtt) gyerekét?

Engem egy ideig támogattak, így tudtam milyen az, ha nem kell az anyagiak miatt aggódni. Majd történt egy két családi ügy és úgy hozta az élet, hogy 18 évesen talpra kellett állnom, konkrétan amikor bedobnak a mélyvízbe. Még le sem érettségiztem, de már volt 2 munkahelyem is. Muszáj volt, mert voltak céljaim, terveim, így tennem kellett értük. Bekellett osztani a pénzt. Az elején nagyon nehéz időszak volt, főleg, hogy sok mindenről lekellett azért mondani, de olyan jó érzés amikor már anyagilag nem függsz semmitől es saját magad megtudod teremteni azt az életszínvonalat, amire vágysz. Viszont akit támogatnak a szülők mindenben, az sok esetben elvan szállva magától (nem mindenki), nem tudja átérezni a pénz súlyát és sok ember úgy ítéli meg, hogy ő a könnyebb utat járja, holott ez egyáltalán nem biztos. Nem is ismernek, de màr ítélkeznek. Az emberek nagyon irigyek, kiposztolják az ő “tökéletes” életüket, majd ha látják, hogy neked egy hajszállal több van, elkapja őket az irigység. Egyből jön az, hogy a szülők vették, neki könnyű stb. De a színfalak mögé nem látnak be, simán lehet, hogy az illető megdolgozott érte.