Igaza van anyósomnak és ez gáz?

Két gyerekem van de eszembe nem jutna azt mondani az egyiknek hogy te most itthon maradsz és a tesódat elviszem "fagyizni-álatkertbe" veled meg majd a jövő héten megyek. 🙄🤔

Szerintem ők még kicsik ehez hogy külön programotok legyen. Nekem lányaim vannak ha tízen évessen az egyik el szeretne menni kozmetikushoz el mennék csak vele vagy ha a másik vásárolni szeretne mennénk ilyesmi programokra. De nem kifejezetten élmény programra.

Igen, nem kellene külön-külön programozni a gyerekekkel, legalábbis nem mindig. Belátom kényelmesebb 1 gyerekkel menni akárhová, mint kettővel, de a nagyobbra már nem kell folyamatosan figyelni.

Arra bármikor -rövidebb ideig, és gyakran- van lehetőség, hogy csak az egyikkel foglalkozz. De órákra lepasszolni az egyiket, hogy CSAK a másikkal legyél, ez nekem nem tetszik. És valszeg az otthonhagyott gyereknek sem.

Én mondjuk nagyon örültem volna gyerekként, hogyha nem állandóan az ötéves igényeihez vannak igazítva a közös programok, és nem állandóan hülye mesékre kell menni, meg játszóházba, hanem normális időt tölthetek együtt anyámékkal, ami az én koromnak megfelelő elfoglaltság.

De ez csak álom. Megszületett "a kicsi" és onnantól kezdve minden körülötte forgott, én meg alkalmazkodjak.

Valakihez, akit nem én akartam, és anyámék minimális erőfeszítést nem tettek bele, hogy engem elvigyenek külön programra, ami egy tizenkét évest érdekel.

És igen, cs.szettül haragudtam a testvéremre, amiért minden róla szól, minden program neki megy, azért, hogy neki jó legyen, ő élvezze, legyen szó moziról, karácsonyokról, de még egy délutáni filmezésről.

Az, hogy esetleg szerettem volna az életkoromnak megfelelő programot anyával és apával, ahová nem jön a tesó és nem abból áll az egész hogy ő hisztizik, sír az senkit nem érdekelt.

Jó testvérkapcsolat kimaxolva, egész gyerekkoromban utáltam az egész helyzetet és őt is, amiért állandóan hozzá alkalmazkodik mindenki mindenben.

Egy kilenc-tízévesnek ez probléma, igen.