Anyám toxikus ezek alapján? Mit csináljak a büntudattal?

Anyám mindig is szigorú volt velem, terrorban éreztem magam főleg ahogy már nőttem, de más tapasztalat hiján azt hittem ez a normális és minden szülő ilyen. Mindig mindent kontroll alatt akart tartani, mindent megszabott nekem, csak akkor mehettem valahova, ha egy másik feladattal végeztem, bármilyen tervemet, elképzelésemet fölül irhatta az amit ő akart. Ha valamit nem tudtam vagy nem akartam teljesiteni, utána folyton sértődött meg, durván beszélt velem. Sajnos amikor barátnők is jöttek hozzám, folyton osztogatta a parancsokat,mit kell csinálnom, veszekedett velem, ezért egy idő után már nem is jöttek. Nagyon sok mindenben már igy felnőttként is ugyanúgy bánik velem. Elkezdtem figyelni a személyiségét külső szemmel, nem az anya-lánya kapcsolatban és itt is az a jelző a legmegfelelőbb, hogy 'durva'. Folyton ideges, bármilyen kis apróságon felhúzza magát, valamit leejt és már idegesen szidja. Ha valami nem az elképzelései szerint alakul ideges lesz, nehezen érti meg a dolgokat, embereket, legtöbbről rossz véleménnyel van. Ami a legjobban zavar mai napig, az hogy szinte mindenbe képes belekötni, soha semmi nem elég jó neki. Pl hozok külföldről pár hasznos ajándékot neki,számba sem veszi de meglát nálam egy új táskát, ékszert, rögtön megkapom,hogy" neki miért nem vettem, rá soha nem gondolok stb".Ha anyósnál ettünk mielőtt hazaértünk, akkor "na, megint hiába küszködtem, megérte főznöm, várnom titeket". Jelenleg 2-3 havonta jövünk haza külföldről, kb 2 hétig, ilyenkor ügyeket intézünk, pihennénk, de folyton programot csinálna. Megkért,hogy kisérjem el orvoshoz a városba, ebbe persze segitek mert egyedül nem tudná, de talál ki olyan dolgokat, hogy menjünk wellnessbe is meg ide-oda miközben nekem más terveim vannak, és ha nemet mondok sértődés a vége. 1-2 nap után elfelejti, de nagyon lehúzza a hangulatom,ha látom ahogy duzzog. Többször volt, hogy elvittük kirándulni, egyszer még a helyszinre sem értünk és már fordult volna vissza. Nincs türelme, valamivel felbosszant olyankor is és semmi kedvünk vinni bárhová is. De közben büntudatom is van emiatt, mert 14 éves koromban apukám meghalt, most az élettársával is megromlott a kapcsolata és egyedül van. Barátai nem igazán vannak,nagyon ritkán keresik a társaságát. Sokszor érzem azt mellette, hogy folytogató, mérges a légkör. Sokszor hullámzó, van hogy egyik percben kötekedik, semmit nem csinálok jól és letol, utána meg jó kedve lesz, jönne ölelni,puszilni, mert ő mennyire szeret. Persze ezt nem tudom szivből viszonozni, amire újabb sértődés jön, hogy én nem szeretem, majd megbánom, amikor már nem lesz stb. Ha külföldön vagyok és beszélünk, kérek képet a kutyámról akkor sokszor megkapom hogy "csak az érdekel téged, engem nem is akarsz látni." Vagy beszélünk és azt mondom, üdvözlöm az élettársát(épp mellette volt) erre ő, hogy "nem is engem üdvözölsz??"

Sokszor azt érzem, hogy a hajam tépném ki a jelenlétében, de amikor jó pillanatai vannak, büntudatom van.Arra gondolok, hogy emiatt rossz vagyok és nem kellene ezeket éreznem vele kapcsolatban, viszont a párom is érzi ezt, biztos van benne valami. Jobban vagyok, amikor távol vagyok tőle, de nem tudom hogyan kezeljem a kapcsolatunkat. Ha beteg, szivesen segitek mindenben, de jobb a távolság, viszont akkor olyan gondolataim vannak,hogy" ő az anyám, szeret a maga módján, biztos magányos". Akik voltak hasonló cipőben, ti hogyan oldottátok meg ezt?

26n