Más hogy birkózik meg ezzel?
Sokszor gyötör engem a lelkiismeret furdalás, amiért nekem olyan lehetőségek adatnak meg, ami a szeretteimnek nem adatott amikor ennyi idősek voltak.
20 vagyok, jártam már több országban külföldön, a baráti társaságommal is megyek nyaralni, bulizni, járhatok egyetemre.
Ők erről soha nem panaszkodtak, ez csak az én lelkelmben van.
Tudom hogy fordított esetben én is végtelenül boldog lennék, hogy valaki akit ennyire szeretek ennyi lehetőséggel él, de gyakran érzem magamat úgy, mint aki ezt igazán meg sem érdemli.
Nektek szoktak ilyen érzéseitek/gondolataitok lenni?
válasza:Hogyan birkózk meg azzal, hogy van saját életem? Úgy, hogy az enyém, és ha utazni szeretnék megyek, ha nem nem, és nem érdekel más problémája.
Főleg nem képzelek bele olyasmit, ami nincs - hogy bárki neheztelne rám ezért.
Aki mégis, azzal nulla kontakt.
válasza:Biztos idősebb vagyok a szüleidtől, de mondjuk a mi fiatal korunkban nem is volt ilyesmire lehetőség, szóval a dolog természetes. A világ változik. Én is sajnálhattam a szüleimet, mert háborús gyerekkoruk volt. A nagyszüleimet, mert hadiárvák lettek, a dédapáimat, mert odavesztek az első világháborúban.
Szóval mindennel együtt nekem így is jobb élet jutott, mint a felmenőimnek.
De erről nem én tehetek. Szóval a lelkiismeretemnek semmi dolga ilyesmivel. Ilyeneken te se keserítsd magadat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!