Hogyan lehet egy apával megszerettetni, elfogadtatni, egy nem tervezett gyereket?

Mint már írtam is, apuka próbálkozik, jár orvoshoz, pszichológushoz, de még ott tart, hogy pl amennyiben a rántottához felütött tojás sárgája szétfolyik, azt kidobja. Azt már elértem, hogy az ilyen tojásokat összegyűjti és én csinalhatok belőle valamit. Ő abból továbbra sem eszik de a lánya már eheti és ez nagy előrelépés az eddigiekhez képest. Sajnos a lánya születése sokat rontott a mentális állapotán, pszichiátrián is volt egy darabig. A jelen álláspont szerint pedig igen, már csak pisilni akar a pisilőkéjével, mert azóta nem tud olyan szinten bárkiben is megbízni. Az exe is ezért hagyta el.

A kislány most heti 3 napot van vele és 2 nap ő hozza el az oviból, szeptembertől lesz iskolás és a megállapodaduk alapjan, nyártól osztottá válik az elhelyezés, tehát 1 hét anyánál, egy hét apánál. Ezért is érdeklődők, hogy mit lehetne csinálni, hogyan tudnék segíteni neki.

Az én gyerekeim szintén érintettek, velük könnyebben tud kapcsolatot teremteni, mert ő is és ők is timerrel mérik az időt pl a naggyal 10 perc séta a fagyishoz, 15 perc fagyizás, 10 perc séta haza. Ugyanezt a kislánnyal nem lehet így megcsinálni, mert őt nem köti a timer és közben még játszóra szeretne menni, pisilnie kell, mégsem ízlik a fagyi stb. Ezek az apja számára kiborítóak és sokszor nem tud mit kezdeni a helyzettel.

Legyünk őszinték, napi 2 behatárolható órában könnyebb valamit is kezdeni 2 gyerekkel, mint 24/24-ben egyel, akiről fullosan gondoskodni kell. Odafigyel rá, ellátja, de sajnos csak egy megőrző funkciónak megfelelő módon. Szerintem és szerinte is ez így lassacskan kevés lesz.