Aggódom apukám egészségügyi állapota miatt. Mit tehetnék én?

Sziasztok!

Az utóbbi időben aggódom apukám egészségügyi állapota miatt.

56 éves lesz nyáron, szakács a szakmája, dolgozott is benne sok ideig, azonban kb. 15 éve egy gyárban robotol, 12 órazik, éjszakás és nappalos műszak.

Elmondása szerint a nappalos műszak nem annyira vészes, de az éjszakázás kiborítja.

Fáj a térde, és le sem lehet ülni a munkahelyen.

E mellett amikor éjszakás akkor kb. 5-6 órát alszik (nincs diagnózis, de szerintem alvási apnoéja is van, ami méginkábn veszélyes..) 3:15 órakor kel és 3 óra csak az út a munkahelyig. Tehát 5-6 óra csak az utazás napi szinten.

Mondanom sem kell, hogy éhbérért, de ettől most tekintsünk el..

Régebben nem fogtam fel, csak most látom igazán, hogy mit meg nem tesz értünk. 3-an vagyunk testvérek, voltak nehezebb időszakok, de sosem nélkülöztünk és anyával mindent próbáltak megadni nekünk, amire szükségünk volt. Jól nevelt "gyerekek" voltunk/vagyunk, így nem voltak soha irreális igényeink.

A húgom 16, a nővérem 23, Én pedig 20 éves vagyok.

A húgomra teljesen költenek, hisz nincs keresetük, a nővérem és nekem pedig az étel része az, amit fizetnek, amit én ellenzek, hisz dolgozok, megtudnám venni magamnak a dolgokat, de sok veszekedés volt már ebből és hajthatatlanok olyan tekintetben, hogy én álljak minden olyan dolgot, ami rám tartozik.

Az anyagi részével nincs probléma a családnak, elvagyunk, vannak nálunk sokkal de sokkal rosszabb helyzetben lévő családok. Nyilván lehetne jobb is, de nincs okunk panaszra.

Azonban az egészségügyi állapot szerintem nem játék. Ha így folytatja apukám, nemhogy a nyugdíjat, de szerintem még a 60. évet is alig fogja elérni..

Cigi, energiatal, kávé (különben nem bírná az éjszakázást), 5-6 óra alvás jobb esetben is, térdfájás..

A családban mindenkinek "kényelmes" munkája van. Anyukám 2 órára van otthon legkésőbb, nem végez fizikai munkát, nem éjszakázik, nővérem szintén hasonló.

Én habár 6 órakor kelek és este 7re érek haza, én sem panaszkodhatok, mert irodában dolgozom és egyébként is azért érek haza ilyen késő, mert edzeni járok.

Szóval anyukám és a nővérem nem nagyon fogják fel, hogy milyen nehéz is lehet neki.. Én aggódom csak érte ennyire, és szerintem érthetően..

De azt érzem, hogy apukám sem akar változtatni, hiába "szenved". Attól fél, hogy nem talál munkát, ha pedig igen, akkor azt már ilyen "idős" korban nehezen fogja megszokni..

Nem tudom, tudok-e valamit tenni? Nem nézhetem azt, hogy saját magát viszi konkrétan a sírba.. Már azt is felajánlottam, hogy inkább menjen el közmunkára én pedig segítem őket havi X összeggel (én sem keresek olyan jól, sőt, de nekem belefér, ha az egészségéről van szó..) így majdhogynem ugyanaz lenne a helyzet.