Haldokló embernek, édesanyának mit érdemes mondani?

A betegségével kapcsolatban sajnos nem tudsz sokat tenni. A "minden rendben lesz" sajnos nem egy betonbiztos ígéret, így bár valakit megnyugtat, mások vagy semlegesen kezelik, vagy akár rosszul is veszik.

Kérdezd meg, hogy van-e valamire szüksége, és biztosítsd, hogy számíthat rád.

Rákérdezhetsz, hogy hogy van - ha panaszkodik, akkor figyelj rá. Sokszor segít, ha valakinek kieresztheti a gőzt, és elmondhatja hogy mije fáj, mi zavarja.

Mindenképp mondd el neki azokat, amit úgy érzed, hogy hallania kell. Például hogy milyen nagyra tartod, mennyire hálás vagy neki, ilyeneket.

Az édesapám 16 éves koromban halt meg. Nem mondtam el neki az ilyen apróságokat, hogy ő volt a legjobb apa akit csak kívánhatnék, meg hogy mennyi mindent kaptam tőle... Nem igazán volt rá szükség, mert éreztettem vele, de attól még azt kívánom, bár elmondtam volna.

Ő a te édesanyád, ugye?

Segíthet, ha óvatosan kipuhatolod, hogy milyen aggályai vannak (a nyilvánvalón kívül)

Édesapámnak például az volt a legnagyobb gondja, hogy mi lesz velünk. Persze tudta, hogy édesanyám erős, és én is rengeteg útravalót kaptam tőle, de mégis.

Párom is közel került egyszer a halálhoz, és azóta is vannak problémái - ő is szóvá tette, hogy mi lesz velem, ha ő hirtelen eltávozna.

Ez egy elég gyakori félelem/aggodalom, próbáld meg finoman (tehát ne úgy, hogy úgy érezze, hogy rá már nincs is egyáltalán szükség, érted - nem ismerem azt a személyt, nem tudom, hogy esetleg sértődős fajta-e, vagy jól fogja értelmezni a dolgot) megnyugtatni, hogy minden rendben van veled.

Az első fele releváns ide a cikknek

[link]

#21 Az hal meg, aki belenyugszik, aha.

Két rokonom is elhunyt rákban, foggal-körömmel harcoltak. Lett volna még bőven dolguk itt.

Neked is lehetne máshol dolgod, minthogy itt zaklatod mások érzelmeit. Ezzel az állításoddal azt jelentetted ki, hogy minden rákos beteg - példéul az édesapám - beletörődött a dologba.