Édesanyám elkezdett ismerkedni valakivel,akiről nem tudok semmit ,ti hogy viselnétek ezt?

A válaszolók nagy részét nem értem.

Szerintük, ha egy középkorú nö ismerkedni akar, az csak azért teszi, mert "kétségbeesett" és csak azért ismerkednek vele, mert ki akarják csalni töle a (legtöbbször nem létezö) pénzét. Vagy ez csak azokra a nökre vonatkozik, akik megözvegyültek, akik más okból élnek egyedül, azokra nem?

Egy nö (egy férfinél is) esetében teljesen természetes, hogy nem akar egyedül élni, természetes, hogy párt keres, és a legtöbb esetben a másik félnek is ez a célja.

Akik ennyire betegesen gondolkodnak, azok milyen emberek lehetnek a valóságban - mindenkiröl csak a lehetö legrosszabakat tételezik fel és ezért egyedül élnek egy kuckóban????

Az meg, hogy a kérdésben szerepö nök ismerkedik, teljesen normális. Nem akar egyedül maradni élete végéig, ez az emberek természetes vágya.

Másrészt meg ismerkedési szinten miért kellene bbárkinek is beszélni erröl, föleg a gyerekének?

A gyereknek eleve semmi beleszólása, de véleményét esetleg akkor kérdezi meg a szülö, ha a kapcsolat komolyabbra fordul, akkor sem beleegyezésre van szüksége, ez ugyanis teljes mértékben magánügye, hanem hogy a gyerek tudja, mi a helyzet.

22 es, ess ki a delíriumból, senki se azt mondta, hogy minden közepkorú nő ketsegbeesett es kicsalják a penzet, hanem valaki elmeselte hogy konkretan hogy járt az anyja.

De amúgy sokszor előfordul, hogy talál a nem kétségbeesett közepkorú elvalt vagy özvegy nő egy új párt, aki nagyon édespofa de pénztelen különböző okokból, de annyira pénztelen, hogy végül a nőnél köt ki, ráköltözik es onnan basáskodik es szívja a nő vérét és a nő tini gyerekeit pszichézi.

Elég sok ilyen sztori van a gyakorin, sok tini erről számol be.

Ezek a grál lovagok általában mind végül kullancsoskodnak, habár milyen szépen indul ugye, de végül a szépreményű középkorú asszony házából ingyenkantin lesz.

Honnét tudjuk, hogy a kérdező töröltette azokat?

Különben tökmindegy.

Látja, hogy a válaszolók döntő többsége, akár finomabban, akár keményebben fogalmazott, de nem neki adott igazat.

20-as válaszoló vagyok és szeretném kiegészíteni a válaszomat.

Ma már egy 50-en túli fószer vagyok, de előttem van a kilencvenes évek minden rezdülése, mivel édesanyám akkor lett rákos, az egész család végigszenvedte vele, édesapánk nagyon szerette őt és amikor 4 év után meghalt, én ekkor voltam 25, a húgom 23 éves, akkor apánk nagyon megzuhant és magába fordult. Nem volt váratlan sajnos a halál, de apánk negyon nehezen viselte a megözvegyülést. Mi tartottuk benne a lelket és karoltuk Őt fel, hogy segítsünk elviselni neki azt a fájdalmat, ami minket is érintett. Akkortájt néztünk valami bárgyú szappanopera sorozatot a TV-ben ahol egy nagyon gazdag, 60+os házaspár szétmentek és a huszonéves gyerekek az apjukkal maradtak. Egy birtokon. És mit össze bsaszakodtak az apjukkal, hogy az új "nője" nem az anyjuk és hogy képzeli, hogy beteszi a lábát, aztán intrika hegyek a fiataloktól, hogy nem viselik el a mostohát stb.

Mi ekkor a húgommal eléálltunk apánknak és elmondtuk, hogy nagyon megviselt minket is édesanyánk halála és tudjuk, hogy Őt is. DE!!! Mi nem fogunk akadályt gördíteni, ha újra ismerkedni szeretne, mi nem várjuk el tőle, hogy az özvegyi létbe konzerválja magát. Mi azt szeretnénk, hogy visszakapja a boldogságot az élettől és mi semmilyen elvárást nem támasztunk, csak legyen neki jó és tegyen belátása szerint. És ezt előtte mi meg is beszéltük, hogy mi nem fogunk "Pampák királya"-t játszani, hagyjuk apunkat élni és nem akarunk korlátokat szabni. Nem is lenne jogalapunk, de szándékunk sincs. Apánknak nagyon jól esett a gesztusunk, és bár végül nem élt vele, élete végéig emlegette, hogy mennyire örült annak, hogy mi így álltunk hozzá.

Ezt a példát tudom mindenki figyelmébe ajánlani, hiszen az élet sajnos megy tovább, tényleg nem várható el, hogy valaki a megözvegyülésbe bennemaradjon.

Gondolj arra, hogy az, hogy semmit nem tudsz még róla, valószínűleg nem ellened szól, hanem épp ellenkezőleg: anyukád biztos, hogy azért tartja még ezt a dolgot meg magának, hogy biztosan megbizonyosodjon róla, hogy méltó ez az ember arra, hogy olyan szinten az élete részévé váljon, hogy megismerje anyukád családját. Valószínűleg nem akar téged terhelni és stresszt okozni addig, amíg kezdetleges fázisban van a kapcsolat. Ha majd úgy érzi, készen áll erre, be fogja neked mutatni az illetőt! De te is nyugodtan kérdezhetsz róla, elmondhatod, hogy zavar téged, hogy nem tudsz semmit róla, kényelmesebb lenne neked, ha mesélne, mutatna képeket, összefutnátok, stb.

Apukád miatt pedig őszinte részvétem! Megértem, hogy rosszul eshet neked, amiért anyukád "tovább lépett", de ha ez hosszútávon az ő boldogságához vezet, akkor meg kell vele birkóznod valahogy. Attól nem lesz már jobb apudnak, hogy anyukád örökre gyászban marad, sőt, senkinek nem lesz jobb, neked sem. Ha anyukád szeretne egy társat, akivel gondoskodnak egymásról, vigyáznak egymásra, megosztják egymással az életüket, akkor az neked is az előnyödre fog válni, hogy talál egy ilyen valakit, hiszen boldog, elégedett anyukád lesz! Egy olyan anyukával meg mindig "könnyebb" az élet, aki boldog és elégedett:))