A többgyerekes szülőknél mindig van kedvenc gyerek vagy előfordul hogy a szülők egyformán szeretik a gyerekeiket?

Egyszer hallottam egy párbeszédet, nagyanyám beszélgetett a másik unokájával, (az unokatestvéremmel, aki 13 évvel fiatalabb nálam). Még akkor kicsi volt, rólam kérdezgetett, hogy én milyen rokon vagyok, stb. Nagyanyám elmondta neki, hogy én is az unokája vagyok, de téged sokkal jobban szeretlek, meg okosabb is vagy (ekkor kb. 3 éves volt). Később is voltak hasonló szituációk, meg ráutaló jelek, sőt pár évvel később már nekem is elmondta, hogy a másik unoka a lényeg, én csak úgy vagyok. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy ez így van, rossz volt hallani.

Most az élet úgy alakult, hogy elköltöztem az ország másik végére, a másik unoka ottmaradt a közelben. A nagymama már megöregedett, nem tud egyedül boltba járni, így a kedvenc unoka jár helyette. Egyébként ahogy hallottam, ez elég kellemetlen nagyanyánknak, mert soha nem akart volna rászorulni.

Egyébként nagyanyám két gyereket nevelt fel szinte egyedül, ott is nagyon feltűnő volt a kivételezés a kettő között, de ezt ma már a kedvenc is belátja, nem tagadja.

"Mindig van kedvenc. Mindig. Aki mást állít, az nem mond igazat, az a nagy helyzet."

Azért, mert leírod, hogy "aki mást mond, hazudik", ez nem lesz igaz. Ha fáj, magadban rendezd le.

Három fiam van. Volt már olyan ismerősöm, aki ugyanígy belém akarta magyarázni, hogy van-e kedvencem. Nincs. Hogy a fiúk egyformának érzik-e a szeretetem, azt tőlük kellene megkérdezni. Azt hiszem igen mert jó testvérek, támogatják egymást, sose sztoriznak olyasmit hogy bezzeg a tesómmal kivételeztél.

Az tény, hogy különböző személyiségük van, másképp kell hozzájuk viszonyulni. De pont attól szeretem őket egyformán, hogy kinek kevesebb nek igyekszem a neki jót adni magamból.