Elolvasnátok a huszonéves fiatok/lányotok naplóját, ha váratlanul meghalna?

Elolvasnám de biztos sok idő kellene hogy rá vegyem magam és hogy miért?

1.ha baleset volt kíváncsi lennék hogy boldog volt e illetve hogy volt e valami amit nem fejezett be mondjuk bocsánatot akart valakitől kérni vagy ilyesmi ha igen akkor azt meg tenném helyette így talán jobban le tudnám zárni

2 öngyilkos lett

Na ez már húzósabb mert ugye mi van ha miattam történt vagy legalábbis én is hibás vagyok részben,miért nem beszélt róla ha nekem nem volt közöm hozzá

Az is kérdés hogy van e még másik gyerek ha van és öngyilkos lett akkor már csak amiatt is elolvasnám hogy lássam az esetleges jeleket a testvérén

Szóval ha baleset volt 100% öngyilkosság és van testvér akkor olyan 90%felett(hogy adott esetben tudják segíteni vagy felismerni ha baj van)

Ha etyke volt biztos akkor is bele olvasnék ha már kezdem feldolgozni

Vagy csak simán olvasgatnám hogy a közelében érezzem magam

De amúgy nincs gyerekem szóval passz

Tény hogy érdekes kérdés

Természetesen elolvasnám. Még életében is, nemhogy halálában. Ha természetesen halt meg, akkor is. Ha öngyilkosság, akkor meg főleg.

Életében is. Mindig.

Szülő elől nem titkolózhat.

Természetesen nem élnék vele vissza. Max segítségre használnám.

Tudom magamról, hogy arra gondolnék hogy engem most életemben rossz érzéssel tölt el, hogy esetleg miket tudhatnak meg rólam ha most meghalok. Ezért nem olvasnám el 1 évig, amikor 1 év várakozás után el akarnám olvasni, akkor az lenne a gondolatom, ha most elolvasom akkor 1 évnyi önmegtartóztatásom ment a kukába, ezért megintcsak várnék vele. De azt mondom kb 60% esély van rá hogy kevesebb mint 10évre rá azért elolvasnám. Ki nem dobnám soha, az biztos.

Szerintem igenis egészséges titkolni dolgokat a szülők előtt, egészséges az, hogy vannak az embernek olyan intím gondolatai, információi amiről csak ő maga tud.